Hmmm... ez igaz, de akkor nagyrészt olyan kép születik, mint a világ köröttünk, melynek rejtett szépségeit elszürkíti a hétköznapi valóság. Kisfilmes hasonlattal élve, jobb egy némileg retusált és "fényezett" kép mint egy jellegtelen "mattkarton nyersmásolat" nevet
Távoli hasonlat, nem mindegy hogy "csak" látok egy nõt vagy alaposabban megnézve felismerem hogy "bombanõ" laza Sztem nem mindegy hogy csak a jelenséget mutatom be vagy felerõsítem lényeges részeit; megint távoli hasonlat - Mona Lisa attól lesz "Mona Lisa" hogy alaposabban szemügyre vesszük érdekes, látszólag közönyösen figyelõ tekintetében bujkáló óvatos érdeklõdését és némi parányi gúnyt nomeg szájának híresen-furcsa mosolyát (mely lehet hogy foghiányt takar laza) maga a kép "csak egy embert" ábrázol nevet Még egy hasonlat: a "celebek" jó része "hétkönapi nõ", a smink teszi széppé õket, ahogy a sminkmester kiemeli arcának "egzotikus" vonásait és színben, formában alakjára illesztik a megfelelõ ruházatot, végül teljes harmóniában "feltündököl a NÕ" laza Amit így kiemelnek (nem hozzátesznek) bármely emberbõl vagy képbõl, az mind "benne van", "kár veszni hagyni", elsüllyeszteni a hétköznapi valóság szürke ködjébe nevet Persze a "valóság kozmetikázásánál" nagyon ügyelni kell hogy nehogy "díszletvilágot" csináljunk, akár anno Patyomkin herceg a "díszletfalukat" az átutazó Katalin cárnénak nevet