Nagyapámat már gyermekkorában nagyon érdekelte az idõjárás. 5-6 évesen rendszeresen nézte a nyári zivatarokat , figyelte a felhõket , és szinte minden évszakban érzett valami csodás , valami új dolgot. Úgy 6 évesen (!) elhatározta hogy õ ezzel akar majd foglalkozni. Amikor iskolába került , egyre több nehézsége akadt: nem ment neki az olvasás , nem tudott megtanulni írni. Ezért pár hónap után speciális iskolába iratták. A szülei nagyon csodálkoztak ezen , hogy ilyen döntést kellett hozniuk , hiszen az oviban olyan okosnak tûnt. Az új suliban nagyapám elhatározta , hogy a könyvtárból idõjárással , éghajlattan-nal kapcsolatos könyveket vesz ki. És láss csodát , megtanult olvasni , és milyen könnyen ment már neki. 8 évesen folyamatosan , szépen olvasott már és ezzel együtt az írása is sokat fejlõdött. 9 évesen átíratták egy normál iskolába és a második legjobb tanuló lett. kacsint