Az nagyon szép és csak helyeselhetõ, ha a természettudományos megfigyelés, kísérletezés számtalanszor kipróbált, gondosan kimunkált módszereihez ragaszkodunk. Nemkülönben a szintén bevált logikai utakhoz, matematikai formulákhoz való ragaszkodás -különösen az ezoterikus esztelenségek terjedésének korában. kacsint
De nem szabad kiönteni a gyereket a fürdõvízzel. Illetõleg, a tudás útja nemcsak rögös, de nemegyszer roppant furcsa is. Néha elõfordul, hogy elsõ olvasatban õrültségnek tetszõ elképzelések helyesnek, elõrevivõnek bizonyulnak. Gondolj csak a relativisztikus effektusokra, vagy a komplex számokra a matekban.
Olyan is elõfordult, hogy elvileg is helytelen koncepció használható metódust eredményezett.
A legelsõ robbanómotorok pl. még világítógázzal mûködtek. Ezek a gázmotorok viszont elég gyakran úgy felrobbantak, mint a bombák. Egy mérnök, aki a probléma elhárításán fáradozott, egy téli napon kibámult az ablakán. Azt látta, hogy a kémények füstje egy ideig felfelé száll, majd vízszintes rétegekben szétterül : egy réteg füst, egy réteg tiszta levegõ...és így tovább. A mérnök a homlokára csapott: ez a megoldás! A világítógázt levegõvel kell rétegezni a hengerben, az majd pufferolja a robbanások erejét, nem fog szétmenni a henger.
Meg is konstruálta azt a szerkentyût, mely létre tudta hozni ezt a rétegezettséget a gázmotor hengerében. És a motor ezután tényleg nem robbant szét. Késõbb a behatóbb vizsgálatok kimutatták, hogy ez az elv teljesen rossz: sincs semmiféle tompító hatása a gáz közé rétegzett levegõnek. A hibás koncepció mégis bevált a gyakorlatban. nevet