Helyes, ha minduntalan játékba hozod a több évtizedes megfigyeléseidet, hiszen az empirikus megfigyeléssel kezdõdik szinte minden alapos tudományos kutatás. De nem errõl akartam szólni, hanem egy-két alapvetõ tényt nem árt, ha megismétlünk: ahogy a nyár elsõ fele, úgy a tél elsõ fele is sokszor úgymond felemésra sikerülhet, mivel a besugárzási maximum/mimimumot mindig 1-2 hónappal megkésve követi az óceánok, levegõ stb. hõmérséklete. A télen felhalmozódott hideg levegõ, illetve az ezt tápláló hó- és jégtartalékok nem egyszer produkáltak izmos hidegbetöréseket márciusban, áprilisban (utoljára alig több, mint fél éve), a nyári félév vége felé pedig fordított a helyzet: délen annyi melegtartalék van még, hogy októberben, sõt november elsõ felében is tud bõven 20 fok feletti értékeket produkálni térségünkben. Erre szoktam mondani, hogy a rég elmúlt nyár utolsó névjegye a karácsonyi olvadás, a télé pedig a június elsõ felében oly gyakori medárd (ez a két szingularitás pedig még mindig elég gyakran elõfordul), klímaváltozás ide vagy oda. nevet
Koczkás: igen, országosan egy teljesen átlagos telünk volt, de a nyugat-keleti megosztottság, a keveredési zóna, a sok mediciklon az elmúlt tél egyik fõ meghatározó jegye volt. Az ördög, mint mindig, a részletekben rejlik, azaz egy átlagolt magyarországi érték semmit sem árul el arról, hogy Gyõrben, Sopronban jellemzõen -1 fok mellett általában szakadt a hó, Békéscsabán pedig 12-14 fok mellett ´tavaszi´ esõ szakadt. Tényleg nem ugyanaz a kett∟ nevet