Nálam is ez volt jellemzõ a tízes-húszas éveimben, szeptembertõl kezdtem bizseregni, várakozni, majd februárig élni. Aztán márciusban világfájdalommal tudomásul vettem a tavasz érkezését. Nyáron pedig türelemmel vártam és vártam, nem különösebben élvezve.

Ellenben a harmadik "ikszet" elérve kezdtem egyensúlyba kerülni, ma már abban vagyok, javában. nevet
A télimádatom ugyan megmaradt (ám már messze nem úgy megélve, mint 10-15 éve), ám ameddig lehet élvezem az õszt (azt kívánnám, decemberig maradna a langy meleg). Aztán a telet végigélve márciusban már várom tavaszt és örvendek kitörésének. Ráadásul a nyarat is megszerettem, kivéve hõségidõszakokat.