Egyébként én mindig figyeltem a hozzászólásaidat (ha erre gondoltál) nevet
Nagyon sok mindenben egyetértünk, legfeljebb én csipetnyivel jobban bízom a tapasztalati szabályokban. Viszont tisztában vagyok azzal is, hogy ezek nem olyan abszolút érvényûek, mint a 2x2.
Az idõjárás számtalan variációt tud ugyanarra a "versenymûre" is, éppen ez az érdekes és szép benne.
Másrészrõl, ez a meggyõzõdés nem ok arra, hogy behunyjuk a szemünk az elõtt, hogy bizonyos alapkonstellációk következetesen ugyanazzal a kimenetellel járnak (ritka kivételtõl eltekintve). Ilyesmi tagadhatatlanul létezik, aki hosszú ideje figyeli az idõjárást, igazat fog adni nekem. Csak súlyosan egyoldalú gondolkodásmód, fanatizmus, vagy rossz memória, illetve gyenge megfigyelõképesség tehet vakká idõjárás iránt egyébként érdeklõdõ embert az ilyen összefüggésekre. (Ezeket leírva, természetesen nem rád gondoltam)
Fentiek a jelenlegi helyzetre alkalmazva:
Ki merem jelenteni, hogy az õszi idõjárásnak az ideihez hasonló forgatókönyve (hidegleszakadások szeptemberben, október elején, majd október-novemberben anticiklonális-elõoldali szituáció, késõbb -legalábbis északon- kifejezett zonális áramlás) általában az átlagos hõmérsékletû, vagy annál hidegebb teleket elõzik meg. Természetesen megfigyeléseim rövid idõt (kb. 40 év) ölelnek csak fel, azonban ebben az intervallumban az összefüggés elég feltûnõ. Nyilván vannak vaskos kivételek is a szabály alól, amin nem kell túlontúl csodálkozni. Ha véletlenül mégis zonális túlsúlyú, enyhe tél találna lenni az idén, azt mint érdekes és tanulságos estet, el kell majd raktároznunk az annalesekben.
A másik tapasztalati összefüggés, mely jelen pillanatban aktuális, a "zonalitás megérése" (mármint a meridionalitásra való átváltásra)
Megfigyelésem szerint egy teljes zonális-meridionális (hõcsere) ciklus, mely igazából csak télen követhetõ, így fest: anticiklon, hideg idõ, esetleg hidegpárna - elõoldali pozició, süllyedõ légnyomás, délies légmozgás, enyhülés - nyugatira váltó áramlás, ingadozó, de hosszabb idõ távlatában egyre alacsonyabbra szálló légnyomás, gyakran szeles, néha záporos, enyhe idõ - hidegbetörés északnyugatról, é-ény-ra forduló légáramlás, záporok-hózáporok, hirtelen lezuhanó hõmérséklet, emelkedõ légnyomás - mediciklon képzõdés, tartós csapadék (hó), keletiesre forduló szelek. Aztán kezdõdik minden elölrõl.
A zonális-meridionális fordulópont a nyugati áramlásos, alacsony nyomású szakasz végén van -de!- nem feltétlenül a legalacsonyabb légnyomású etapot követi. Az viszont biztos, hogy kiadós légnyomás-csökkenések híján hiába várjuk a fordulatot. Ebbõl a szempontból van jelentõsége a modellek által a jövõ hét elsõ felére mutatott kifejezetten alacsony légnyomású idõszaknak a zonális érán belül. Ha ezen túl vagyunk, jöhet a z-m fordulópont (azaz a "korszakváltó" hidegfront), csak az a feneség, hogy az a pont gyakran nem is egy pont, hanem inkább pontok sorozata. Elõfordul, hogy a meridionális átrendezõdés átmeneti, tökéletlen: nem hoz lényegi, tartós lehûlést, s az áramlási muszter hamarosan vissza is vált zonálisra. Az ilyen elvetélt próbálkozások többször is megismétlõdhetnek.
Legjobb példája 1979 novemberének elsõ fele, és csaknem az egész december. Akkor nagyon lassan futott le a ciklus: az október végi meridionális áramlású, kifejezetten hideg idõszak után elõoldali helyzet jött létre november elejére, majd végtelenbe nyúló zonalitás jött gyakran mélybe zuhanó légnyomással, frontok sorozatával. December elején volt egy erõsebb maritim hideglevegõ betörés, de ezt nem követte mediciklonos szak. A légnyomás gyorsan felemelkedett, és visszaállt a nyugati áramlás. Végül december legvégén, egy átmeneti csendes, ködös szakaszt követõen került sor az igazi fordulatra. Elõször jelentõs havazást, majd tartós januári hideget kaptunk.
Szóval, ilyen sokáig is "elbogarászhat" a váltás. (Mellesleg, látok hasonlóságot 1979 õsze és az idei között) Persze, korántsem biztos, hogy ezúttal is szilveszterig kell várnunk a télre.