Helyesen: alföld (0-200m tengerszint f.magasságú síkság).
0m (tsz.) alatti síkság a mélyföld, 200 m tszfm-nál több, akkor a síkság fennsík. Mi van, ha a -200 m-es síkságból (mélyföld) kiemelkedik egy sziklás tanúhegy, melynek magassága tszf. 50 m. Attól, hogy nincs 500 m tszf-i magasságú, még nevezhetjük hegynek( ahogy az 500 m alatti Somlót vagy Ság-h-et is), ha meredek lejtõi vannak és relatív magassága 250 m (a lábától a csúcsáig) és nem domb vagy alföld, mert 0-200 m tszf között van. Ha egy 1000 m magas fennsíkból egy magaslat 1050 m-re emelkedik, akkor még nem hegy, mert csak 50 m a relatív magassága, bár 1050 m tszfm-ú.
Mindez geológiailag is vizsgálandó, nem csak morfológiailag vagy méret szerint. Nálunk általában a dombságok agyagból vagy löszbõl ill. egyéb fiatal korú üledékekbõl és hordalékokból (hordalékkúp) állanak és 150-250 m magasak, bár völgyeik alacsonyabbak, magaslataik 250 m felettiek is lehetnek. Ha felemelnék Zalát (a dombságot) 500 m magasra, akkor is dombság kinézete lenne, de ilyen magas dombság ritkán fordul elõ, de más kontinenseken biztosan van hasonló táj magasabban is (felföldek). A Velencei-hegység nem magasabb a zalai domboknál, de gránit a magja és attól, hogy lepusztult az év százmilliók alatt, még hegység jegyei vannak. A hegységeket gyakran dombságok övezik és dombok közt vagy alföldön is emelkedhetnek magányos hegységek,hegyek. A természet változatosabb az emberi osztályozó képességnél.
Másrészt, az emberi szem nem tudja lemérni a tájak relatív meg abszolút magasságát. Így a múltban amit hegynek neveztek, a nevezéktan lehet, hogy dombra fokozta le, de az elnevezés megmaradt.
U.i.: a tszf 350-500 m közti erõsen tagolt tájakat emlékeim szerint alacsony hegységeknek is nevezik, pl. Villányi-hegység.