Egyetértek Rudival abban, hogy a globálmodellek az emberi elme csúcsteljesítményei. A baj az, hogy a felhasználók (azaz mi) általában vajmi kevéssé vannak tudatában annak, hogy milyen döbbenetes bonyolultságok, micsoda elméleti fizikai, matematikai, számítástechnikai apparátus áll azok mögött a térképek mögött, melyeket naponta többször is végigböngészhetnek.
Ha tisztában lennének ezzel, talán több tisztelettel és csodálattal viszonyulnának ehhez a "találmányhoz".
Természetesen tudni kell, mivel állunk szemben: mit várhatunk a modellektõl, s hogyan kell használni azokat. Például elég sokan nem képesek (vagy nem akarják) felfogni az idõtényezõ abszolút fontosságát. Azt, hogy a beválás valószínûsége rohamosan csökken az idõtávval. 200 óra környékén, még inkább azon túl, már egy modell se megbízható. Nagyon nem mindegy, hogy 100 órára van-e egy esemény, vagy 200 órára. Az elsõ esetben nagyon valószínû a beválás, a másodikban nagyon kevéssé valószínû. 200 órán innen rendszerint elég stabilak a kimenetelek futásról-futásra, míg azon túl szinte minden frissülésnél mást és mást mutatnak a térképek.
Bírom, mikor 300 óra körüli dolgokat linkelgetnek emberek. Holott tudni kell, hogy az ilyen idõtávú térképek legfeljebb mint érdekesség vehetõk számításba.
Ilyenkor jön a panasz, hogy: megint kivette, tegnap még egész mást mutatott a "rossz" modell.
Nem a modell rossz, legfeljebb nem tudjuk jól használni.
Én még most is odáig vagyok a csodálkozástól, hogy 1-2-3 nap távlatában bármelyik modell pontosan megmondja, hány hepás izobár fog felettünk tartózkodni. Régebben, a modellek elõtti korban csak tapasztalati alapon becsülhettem meg, milyen légnyomást fog mutatni akár csak másnap az aneroidom (És legtöbbször nem is találtam el) Ugyanez vonatkozik a T850-re is. (Bár ezt nem tudom mérni, ezért nem vagyok vele olyan "bensõséges" viszonyban, mint a légnyomással)