Azért ha visszatekintek arra a közel 40 télre, melyek lefolyását volt szerencsém figyelemmel kísérni, azt kell mondjam, a tél közepi zonalitás nagyon gyakori jelenség.
Sok esetben a karácsonyi-szilveszteri ünnepek idõszaka nyugati áramlásos, ill. anticiklonális-nyugati áramlásos volt, épp, mint ahogy az idén is kinéz.
Ez un. szingularitása éghajlatunknak, melyet a szakirodalom is számon tart, és "karácsonyi hóolvadás" néven nevez. (A "hóolvadást" természetesen nem kell szó szerint venni, bár ez is elõfordul. A hangsúly a nagymértékû, gyors enyhülésen van)
A zonalitás az esetek döntõ többségében január második dekádjára-felére lecseng, meridionális áramlási kép váltja fel az idõjárás következményes hidegebbre, sokszor havasra fordulásával. hideg havazas
Emlékeim szerint sokkalta több olyan tél fordult elõ az elmúlt évtizedekben, mikor a december nagy része és az ünnepek semmitmondó, hószegény, vagy egyenesen enyhe idõt hoztak, mint mikor már decemberben kemény fagyok, nagy hó volt. Ez utóbbi is elõfordult, de legalábbis itt Észak-Dunántúlon viszonylag ritkán.
Az igazi téli havas, erõs fagyos idõ sokkal inkább január második, ill. február elsõ felére jellemzõ.
A 2006/2007-es tél rendkívüli volt annyiban, hogy a tél második fele sem hozott tartós északi és keleti áramlást, blockingos, hideg idõt. Általában még az összességében enyhe teleken is a kb. jan. 20-tól febr. 20-ig terjedõ idõszakban szokott lenni pár hetes havas, viszonylag hideg periódus.