Kénytelen vagyok tollat (pontosabban billentyûzetet) ragadni, mert úgy látom, nem kevesen teljesen helytelenül értelmezik a tél közepi zonalitást.
Mindenekelõtt ismételten leszögezem, hogy nagyon gyakori jelenségrõl van szó: legalább annyi (ha nem több) közepén enyhe, "lyukas" télre emlékszem vissza, mint ünnepek környéki zimankót, fagyot-havat hozóra. Igaz, hogy idén a szûken vett karácsony rekordközeli enyheséget produkált, azonban ettõl eltekintve semmi sincs a mostani felállásban, amitõl meg kéne lepõdnünk.
Azt a gyászos hangulatot sem egészen értem, ami jelenleg a télkedvelõ kollégák körében tapasztalható. Tegnapelõtt bezzeg felcsillant a remény, vidám lett a fórum az ECMWF által kilátásba helyezett skandináv AC miatt! Mára pedig újra a teljes letargia... szomoru
Nem kellene, hogy így rángassák ide-oda az emberek hangulatát az egymást követõ, változó modellfutások. Nem kellene, fõleg azért, mert a minket most érdeklõ január közepi idõszak nincs is még a modellek látókörében. szomoru
Azt tudomsul kell venni, hogy a tartós tél közepi zonalitás sokáig reménytelennek tûnik. Egyik cikloncsalád a másikat követi az Atlanti-óceánról, és rövid ideig sem tud északi, északkeleti áramlás kialakulni, mely telet hozhatna. Bizony elõfordul, hogy 3-4 hétig sincs értelmes hidegelárasztás nálunk, észak kapuját mintha bezárták volna... szomoru
De tudnunk kell, hogy amennyire megdönthetetlennek látszik most ez az áramlási éra, éppolyan biztos (pardon: nagyon valószínû...) annak megdõlése a tél második felében. Egyetlen -hangsúlyozom- egyetlen olyan télre sem emlékszem közel 40 évre visszamenõleg, hogy a december végi vonalzonalitás változatlan formában fennállt volna február közepéig, végéig. Ez utóbbi mondatomat kétszer, pirossal vésem alá. kacsint
A zonális éra megszûnésének valószínû oka az, hogy a tél második felében már az alacsonyabb szélességek is lehûlnek, ezért csökkenõ hõkontraszttal, csökkenõ nyomásgradienssel számolhatunk. Amellett épp ilyenkor éli virágkorát a szibériai téli légnyomás-maximum,
E kettõ együttes hatására a nyugati áramlási szalag lelassul és behullámzik felettünk, beáll a blocking.
Semmi okunk sincs feltételezni, hogy ez idén másképp történjen. A magam részérõl pillanatig sem tartok attól, hogy elmarad a cirkulációs átrendezõdés.
Amitõl ellenben kicsit félek -mert a múltban gyakran elõfordult, végképp tönkretéve a telünket- az két dolog.
Az egyik, hogy a roppant nagy zonális áramlási hajlam következtében a kialakuló blocking nem tud kompletté válni. Blockingba hajló félblocking fejlõdik ki fõként február elsõ felében, poláris-maritim légtömegek ismételt beáramlásával. Ezek azonban igazi kemény, havas telet nem hoznak: szeles, hózáporos, mérsékelten hideg-mérsékelten enyhe ilyenkor a tél vége.
A másik rossz lehetõség, hogy a kimélyülõ Rossby-hullám olyan pozicióba kerül ránk nézve, hogy a hideg keletre szakad. Mi csak gyenge beszivárgást kapunk a Kárpátokon át, az Al-Dunán keresztül. Érdekes módon igazán enyhe telek vége felé ez a két helyzet gyakran egymást követi.
Egyelõre ne gondoljunk ezek egyikére sem -valószínûbb, hogy a makrocirkulációs korszakváltás eljön január közepe felé, legkésõbb második felében. Jó jelnek értékelem az utóbbi napok gyors, kiadós légnyomás-csökkenését, mert lappangó meridionálisba forduló, teknõsödõ hajlamot látok benne.

DAI-ról: többen bukásról beszélnek, és az okokat vizsgálnák. Szimpatikus elhatározás -ezért én is felhozok egy lehetséges okot, melyre meggyõzõdésem szerint senki sem gondolt (legalábbis nem írta meg)
Arról van szó, hogy a DAI beválását vizsgálva természetesen a decemberi középhõmérsékletet vesszük figyelembe. Viszont a dec. 1-tõl dec. 31-ig terjedõ intervallum önkényes emberi konstrukció a légköri folyamatokhoz viszonyítva.
Hasonló a helyzet rekordmeleg nyári hónapok esetén. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy ugyanaz a hõhullám a hónap közepén, vagy a végén érkezik-e. Ez utóbbi esetben ugyanis a forró idõszak egy része átcsúszik a következõ hónapra, és kapunk 2 magas középhõmérsékletû, de nem szélsõségesen forró hónapot az egy rekordmeleg helyett.
Most is, ha csak dec. 20-ig néznénk a középhõmérsékletet, mondhatnánk, hogy a DAI jól bevált. Azonban közbejött a nagyon gyakori karácsonyi zonalitás, enyhülés. Ez a tél következõ etapját jelenti, s a DAI nyilván nem erre, hanem az elõzõ, kora téli etapra vonatkozik.
Nézzük meg kissé közelebbrõl ezeket a szakaszokat. A csökkenõ besugárzás miatt a tél felé haladva elõször nyilván a könnyen lehûlõ eurázsiai szárazföld válik hidegebbé, míg az észak-atlanti térség viszonylag enyhe marad. (Itt jön a képbe a DAI szibériai hófelhalmozódást reprezentáló eleme) Tehát, a közelünkben jön létre megfelelõ hõkontraszt és hidegleszakadás.
Talán ennek a következménye a nálunk igen gyakori késõ novemberi, kora decemberi téli epizód.
A napforduló környékén viszont az észak-atlanti térség (Grönland, arktikus szigetvilág, Hudson-öböl) is nagyon lehûl, és a hideg leszakad az óceánra. Ez természetesen rendkívül felerõsíti a ciklontevékenységet az izlandi térségben, mely ránk nézve nyugati, délnyugati áramlással jár (karácsonyi enyhülés)
Más kérdés, hogy jó teleken, mikor az északkelet-európai hidegfelhalmozódás is erõs, ez a nyugati légpálya hamarosan görbül, lefûzõdik. S mi már január elsõ dekádjában megkapjuk soron következõ hidegelárasztásunkat. hideg havazas
Szóval, a DAI-t fentiek tükrében kellene vizsgálni, és intervallumát a természetes folyamatokhoz szabni. Javasolhatnám a nov. 20-tól dec. 20-ig terjedõ idõszakot, Kora Téli Anomália Index néven.