A specifikumot igazából már leírtam. A lényeg a szimmetrikus felálláson van, és persze azon, hogy nincs ok rá, hogy a rendszer önfenntartása boruljon. Az É-Amerika feletti hidegmag tovább generálja az atlanti ciklonokat, ezek egyenletes pályán mozognak K felé. Az elõoldali melegáramlás stabilizálja az egészet nálunk. Egy megváltozó ciklontevékenység lenne a helyzet kulcsa. Azaz egy ciklonnak olyan gyengének vagy olyan erõsnek - azaz mostani szempontból "másnak" - kellene lenni, hogy az elõoldali melegáramlás éket tudjon verni a ciklon elé. A melegáramlás hátoldalán elegendõ lenne egy teknõ, mely ezáltal megerõsödve D felé tudna mozdulni, ez pedig lehetõvé tenné ez É-i hideg légtömegek D felé való mozdulását. Ennek a helyzetnek a meleg ék erõssége lenne a specifikuma, azaz hogy mennyire tudná gátolni a ciklon K-i mozgását.