Gondolom a megfelelõ szõlõmûvelési és borkezelési kultúra hiánya volt az oka annak is, hogy a filoxéravész után Zalában nagyon sok helyen direkttermõkkel - noha, cormin, delaware, othello - pótolták az elpusztult régi "nemes" szõlõállományt, mert ennek a termesztése nem igényelt különösebb felkészültséget és szakértelmet. Aztán az is belejátszhatott ebbe, hogy a történelmi Zala megyéhez tartozott a lendvai mellett, a balatonmelléki és a balaton-felvidéki borvidék is és az itt termett borok ha nem is biztos, hogy jobbak, de híresebbek és így jobban eladhatók voltak a többi zalai bornál.
Hogy Zalában ma is milyen lehetõségek lennének gyümölcstermesztésre azt az is bizonyítja, hogy a XVI-XVII. században a vidék az ország egyik leghíresebb gyümölcstermõ vidéke volt. Olvastam valahol a Kávásy családról, aki zalai birtokairól - Kávás, Boncodfölde - többek között a bécsi udvart is ellátta gyümölccsel, sõt dinnyével (!) is. Ha eleink annak idején éltek a kedvezõ feltételekkel, akkor ma miért nem használjuk ki a lehetõségeket? Ha én gyümölcstermelõ lennék összegyûjteném az elvadult zártkertekbõl a még fellelhetõ õsi zalai fajtákat és ezeket termeszteném, állítom nagy sikerük lenne ma is.