Noha a folytatás még mindig bizonytalan, a legesélyesebbnek most a következõ szcenáriót látom: Az atlanti csigagyár továbbra is erõs ciklonokat termel ki, de ahogy korábban írtam, ezzel szinte saját magát lövi térden. A kialakuló ciklonok elõoldalán apró hullámok alakulnak ki, melyek teknõvé, majd ékké fejlõdnek. Ha nem lenne ilyen erõs a ciklontevékenység, akkor nem is történne semmi, az ékek élnék a maguk életét és kész. Azonban most várhatóan két egymást követõ ciklon is éket produkál, melyek a ciklonok perdülete miatt "összekötõdnek" egymással, a ciklonpályák ezzel alapvetõen megváltoznak. A következõ ciklon ismét éket produkál, és ez vezeti majd be a már korábban szintén említett downstream-helyzetet; ez az új ék a korább két ék összekapcsolódása okán (mivel a ciklon nem tud K-felé mozdulni) felrántja az enyhe légtömeget É felé, viszont a hátoldalán hideg legtömegek zúdulnak D-felé. Ez eddig "eldöntöttnek" látszik. A baj jelen állás szerint a hideg légtömeg pályájával lehet, ugyanis nagyon K-en látszik leszakadni, a medence, annak is fõként a Ny-i fele (...) nagyon-nagyon peremhelyzetben lehet, ráadásul az egész viszonylag száraznak ígérkezik. De ez - ismétlem - még csak találgatás, bár a ciklonok és ékek helyzete leginkább erre enged most következtetni. De majd ezt is meglátjuk hideg