Ma, koradélelõtt valami ritka csuda egy látványban volt részem.

Egész addig futottam a Bükkben, amíg fõl nem jutottam a ködtakaró fölé.
Ez most nem olyan átlagos sima stratus volt.
Eleve a teteje nem sík, hanem 400-600m körüli magasságban követte a hegyek domborulatát. A völgyeket sem töltötte ki teljesen, hanem fentrõl be lehetett látni alá.

Még milyen különleges képzõdményeket láttam?

Az erdõt vékony ködfátyolként takaró, a bomborulatot követõ képzõdményt, mely viszonylag kiterjedt mérete (kb. 4-5 ha) ellenére pár perc alatt feloszlott. Mindez a szembõl érkezõ nap fényében valósággal világított a sötét hegyoldal felett.

Láttam, a napfényben az erdõ aljára, a fák közé bekúszó ködött, melybõl a fák kiáltak, árnyékot vetve a vékony ködtakaró felszínére.
Fõleg ez utóbbi volt rendkívül különleges látvány. Nem is emlékszem eddig hasonlóra. Legfeljebb a filmekben látni hasonló mûködöt.

Amúgy meg szégyenletes, hogy egy olyan hamisítatlan fensíki fagyzúgban is, mint a csókási rét, január közepén, egy szélcsendes derült reggelen nedves minden!