Most sem a modelleredményekrõl fogok írni, hanem régi, "nyers" megfigyeléseimrõl. nevet
Sokszor beigazolódott, számomra kétségtelen tény, hogy a komoly hidegadvekciók, lehûlések a légnyomási hullámvölgy után jönnek, mégpedig vagy közvetlenül, vagy igen kis késéssel.
Magyarán, kisebb-nagyobb elõzetes légnyomáscsökkenés nélkül nincs hidegbeáramlás!
Olyan nem fordul elõ, hogy pl. 1030 hepás, változatlan légnyomás mellett a csendes, ködös idõt hirtelen viharos, hideg északi szél váltja fel.
Az azonban már igen, hogy 1030 hepáról gyorsan lesüllyed 1020-ra, és utána jön a száraz, hideg szél (miközben persze a légnyomás visszaemelkedik a kiinduló érték közelébe, sõt, nemegyszer jóval a fölé) hideg
Tehát, a hidegelárasztás lehet jobb térfeles (aneroidon) is, bár ilyenkor rendszerint száraz.
Azt hiszem, azt is elfogadhatjuk, hogy a hidegfront elõtt kiadósan, mélyen a bal térfélbe zuhanó légnyomás esetén inkább fordul elõ határozott teknõ, aktív ciklonokkal, nagy csapadékkal, mint ha a légnyomás-csökkenés nem ilyen kifejezett.
Sõt, még az is szabálynak tûnik, hogy a mélybe zuhanó légnyomást követõ fagyhullám rendszerint erõsebb lábakon áll, tartósabb, mint a jobb térfélen maradó légnyomás-süllyedéseket követõ.
Miért vezettem elõ mindezt? Azért, mert mostanában hosszabb távú tendenciának látszik a légnyomás átlagértékének lassú csökkenése, az aneroid jobb térfeles jellegének erodálódása.
A hét végére elõrejelzett alacsony nyomás pedig -legalábbis potenciálisan- elõkészíthet egy komolyabb hidegbetörést. Azért a feltételes mód, mert a modellek egyelõre ezt még nem erõsítik meg. De egyrészt kezd adottá válni az északkeleti hidegdepó, másrészt erõsödik a mediciklon tevékenység, tehát elvben az északkeleti hidegelárasztás felé mozdul el a mutató.
Természetesen hangsúlyozni kell, hogy a süllyedõ légnyomás a hidegbeáramlásnak szükséges, de nem elégséges feltétele.