De tényleg: muszáj ennek így lenni, ti. hogy pár izolált modellfutás, de gyakran egyetlen futás határozza meg a társaság hangulatát, várakozásait, mely(ek) így gyakran 180 fokos fordulatokat vesz(nek)? szomoru
Ha végignézzük a január elseje óta eltelt 2 hetet, a hangulati "barométer" a következõket mutatja: mély elkeseredés, letargia- kicsírázó remény- boldog télvárás- újfent mély elkeseredés, reményvesztettség.
Hagyjuk, hogy a gyakran csapongó futások bolondot csináljanak belõlünk. Nem jó ez így.
A magam részérõl az egyes futásoknak való bedõlés helyett most már a hosszabb idõtávú összképet próbálom felvázolni, s az nem is olyan rossz.
GFS és ECMWF a futások többségében, általában egyetért az északkeleti blokkoló AC huzamos fennmaradásában, ill. kiújulásában. A kontinens északkeleti felén ennek megfelelõen keleti áramlás, "negatív zonalitás" az uralkodó. Szó szoros értelmében vett zonalitás tartósan csak az Atlanti-óceánon, és nyugat-Európában van. Ez a lényeg! Még semmi sem dõlt el végérvényesen.
Egyébként a múltbeli megfigyelések, a statisztikai megközelítés igenis segítséget jelent a kilátások megsaccolásánál. Az elmúlt évtizedekben január második, és február elsõ felében viszonylag ritkán mutatkozott tartós nyugati áramlás, gyakoribb volt a blocking, a meridionális áramlási kép. Ezért írtam még az ünnepekben, hogy még az alapvetõen zonális teleken is ebben az idõszakban legalább próbálkozásai mindig vannak a blockingnak. Ez idén is beigazolódott, még ha a blockingosabbá, meridionálisabbá váló áramlási kép eddig nem is hozott igazi téli idõt nálunk.