A tisztánlátás végett ide másolom neked annak a statisztikai vizsgálatnak a végkövetkeztetéseit, amirõl lentebb írtam. Az utolsó mondatot különös figyelmedbe ajánlom:

ÖSSZEFOGLALÁS:
A fentiekbõl a következõket szûrhetjük le.

1. Az Európához közel fekvõ sarki hidegtömegek (Grönland, Svalbard, Novaja Zemlja) kora õszi fejlõdési ütemének, fejlettségének nincs köze az eljövendõ tél hideg vagy enyhe voltához.
Korán, és nagyra fejlõdõ hidegdepó is járhat enyhe téllel térségünkben, és ennek fordítottja is megtörténhet.

2. Annál többet számít ezen hidegtömegek leszakadási hajlandósága -azaz, a minket érõ hidegelárasztások gyakorisága, illetõleg tartós volta az õsz elsõ felében. Kifejezetten hideg tél lehetõségére akkor kell gondolnunk, ha kora õsszel huzamosan az átlagnál hidegebb levegõ tartózkodik fölöttünk a magasban. A "magányos", átmeneti hidegöblítések viszont önmagukban akkor sem számítanak, ha egyébként nagyon alacsony izotermákat hoznak fölénk.
Ha nagyon kicsi a megadott kora õszi idõszakban a hideg napok száma 850 hepán (10 vagy annál kevesebb), az a közeledõ tél kifejezetten enyhe voltát veti fel. Ez jó összhangban van azzal a nyers megfigyeléssel, hogy a nagyon enyhe telek elõtt sokszor feltûnõen hiányoznak a hidegelárasztások az õsz elsõ felében.

4. A hideg és az enyhe telû csoport eredményei között jelentõs átfedés van. Az elõbbiben volt egy 15 napos (1984), míg az utóbbiban egy 20 napos (1997) Az is látható, hogy az 5 fokos izotermát hozó napok száma nincs arányban a tél zordságával még a hideg csoporton belül sem. Az évszázados jelentõségû 1928 és 1962 a csoporton belül viszonylag alacsony számokat produkált. Ez a tény rámutat a statisztikai megközelítés korlátaira, arra, hogy az ilyen módszerek prognosztikai célra csak nagy fenntartásokkal használhatók.