Így van: a hõtehetetlenség jelenségérõl illik tudni! laza
Ez azt jelenti, hogy a napállási maximumokat és minimumokat latenciaidõvel, azaz késéssel követi a hõmérséklet tetõpontja ill. mélypontja. (Itt a hõmérsékleten természetesen valami hemiszférikus átlagot kell értenünk)
Egykori fizikatanárom szerint a késés kb. 1 hónap.
Nem tudom, mennyire helytálló ez az adat, egy azonban biztos: a sarkponton csak márc. 21-én kel a nap, a sarkvidéken még sokáig a kisugárzás, a lehûlés lesz az úr. Tél végére ráadásul már az alacsonyabb szélességek is alaposan lehûlnek.
Mondhatjuk, hogy februárra az elõzõ nyár melegtartalékainak nyomai is eltûnnek, a tavaszi felmelegedés pedig még odébb van. hideg hideg hideg
Tapasztalatom az, hogy tél végén rendkívüli hidegek (is) tudnak advektálódni, noha az is igaz, hogy ilyenkor már nálunk érezhetõen magasabb a napállás. Ezért a "helyben keletkezett" hidegre már kevésbé számíthatunk, mint tél közepén, bár az is igaz, hogy a helyi kisugárzás generálta hideg (pl. hideg légpárna következtében elõállt) a mi szélességünkön, a tengerektõl nem túl messze nem nagyon erõs. Viszont az advektált hidegek meglepõen acélosak tudnak lenni nemcsak márciusban, de még április elején is.
A magasabb szélességeken úgy látszik, jobban kijön a szóban forgó késleltetés, mint nálunk.
A finnek állítólag megkülönböztetik az un. "tavasztelet", ami náluk március-áprilisban van -szemben a napforduló környéki "sötét téllel"