Elöljáró beszéd: értelmes embertõl sose várom el hogy pusztán tiszteletbõl adjon igazat, mire fel? Aki "önerejébõl" egyszerû észjárása, ismeretei hiányában képtelen jól megítélni a dolgokat, elvárom, fogadja el "vezetésemet", ám én is megadom neki az õt illetõ tisztelet, ha szükséges, gondoskodást is. Személyes elvárásom, ha valaki téved, legyen képes beismerni, ha valóban téved és nem fizikai-szellemi erõszakkal késztetik véleménye megváltoztatására. Amennyiben igaza van, foggal-körömmel védje igazát, ám ha tévedésen alapszik és ezt hitelt érdemlõen bizonyítják is neki, fogadja el DE mindenkor intelligens emberhez méltó módon. Ezt különösen a mai felsõ szintû ismeretek megszerzésén fáradozó kölköktõl várom el, mert majdan a szellemi elithez tartozva "vezetni fogják" az egyszerûbb embereket, magatartásukkal életükkel egyben (utánozható vagy ellenszenvet keltõ) példát is mutatva nekik. A tekintélyelvûség kérészéletû "hatalom", az emberek ösztönösen utálják. Ellenben szivesen keresnek "idolokat", karizmatikus embereket, amilyenek maguk is szerettek volna lenni. Nem tették vagy tehették, ezért tõlük telhetõleg utánozzák õket, emiatt a mûvelt embernek "kötelessége" ügyelni, milyen példát mutat. Demokrácia ide, egyenjoguság oda, a szellemileg kiemelkedõ vagy képzettebb ember mindenképp "természetes vezetõ", ha tetszik "elsõ az egyenlõk között" mivel az átlagos emberek gond, baj esetén tõle várnak megoldást. Amennyiben sikeres, segít közösségén, egyre jobban bíznak benne, újra és újra segítségét kérik, szinte saját érdekükben emelik fejük fölé. Ha nem nyegle,lekezelõ, pökhendi, csak jó példát mutat, megszeretik és az ilyen szeretet erõsebb bármilyen jellegû erõfölényre támaszkodó "uralomnál". Sajnos sok öntelt ember egyre kevésbé veszi figyelembe mindezt, pedig jobb lenne a világ "úrhatnám polgárok" nélkül.
A történet alapja: nem kellenek médiumi képességek a kép tartalmának felismeréséhez és megítéléséhez. Készítõje is elmondta, bemozdult a kép ahogy kihajolt az ablakon. Könnyû így utólag mondani - részemrõl képi tréfának szántam. Amikor Rafi reagált, "átváltottam" az õ "tesztelésére", vajon meddig fajul el a dolog. Rafi dícséretére váljon, nem fajult semerre. Nem állt le huzakodni, inkább igazat adott jobb meggyõzõdése, fiatalos vehemenciája (ebbõl gond is származott) ellenére is, ami tapintatra, visszafogottságra utal, bizonyára mondott volna "cifrábbakat" is. Nem mindig helyes az elnézõ tapintat, lehet tapintatosan ellenkezni is kacsint
Visszavonulás: hogy "igazoljam" magam, bevallom, tegnap este "Rafi háta mögött körlevelet intéztem" a régebbi fórumtagokhoz hogy Rafit "ugratni" fogom, ha "ugrik", készüljenek fel egy kis "jóízû huzakodásra". Nem következett be, Rafi "visszafogta" magát, aminek örülök. Némi kis "meggyõzési vitát" azért elvártam volna, nemcsak az "okos enged, szamár szenved" jellegû "fõhajtást" de inkább elkerülte a polémiát ami értelmes emberhez illõ önmérsékletre utal kacsint
Epilógus: "káros szenvedélyem", évtizedek óta kedvelem és amatõr szinten gyakorlom a pszichológiát, egyfajta "kisérletként" szeretem a "szavak erejével" észrevétlen "tesztelve" befolyásolni és megfigyelni az emberek viselkedését, ezerféle reagálásuk változatos módozatait. Nem vagyok "intrikus" bajkeverõ, a hülyeségig jóindulatú vagyok, mégis számomra érdekes megfigyelni (akár a Bioszféra részeként) amint egy teljesen ártalmatlan megjegyzés, ha "jól ül", gondolatsort indít el, végül valamilyen cselekvést vált ki az emberekbõl. Nem tartom "szórakozásnak", egyszerûen érdekel hogy reagálnak vérmérséklettõl, mûveltségtõl (neveltetéstõl) függõen.
A válasz: Noli igen, a képen szembeötlõen látszik hogy az egy sötét felhõtömb megkettõzõdött pereme, nem kondenzcsík nevet