Az enyhe tél makrocirkulációs magyarázataképp gondoljuk végig a következõket:
Tudjuk, hogy a polárfronton tartós ciklonok ott jönnek létre, ahol a kellõ meridionális hõkontraszt adott. Ezeken a helyeken a jet behullámzik, a Rossby-pók (vagy ha úgy tetszik, a poláris amõba) "lábat növeszt". Mivel a meridionális hõkontrasztot fenntartó tényezõk (szubarktikus és arktikus hidegmagok, nemkülönben a szubtrópusi tengerek magas vízhõmérséklete) helyhez kötöttek, és igen hosszasan fennállók lehetnek, ezért a Rossby-pók figurációja hónapokon keresztül változatlan maradhat. Ez pedig sokáig fennálló, ki-kiújuló idõjárási alaphelyzetet eredményez. (A német ezt "witterung-nak" nevezi, szemben a hétköznapi wetter-rel)
A Rossby-pók észak-amerikai "lába" már októberben mutatkozott, s az is látszódott, hogy Európában "ujjköz" van. Utólag már tudjuk, volt elõzménye a tél tartós elõoldali-zonális helyzeteinek.
Persze, a pók figurációja egyszer megváltozik: az addigi egyensúly hirtelen felborul, és más figura alakul ki. Hogy ez mikor következik be, jórészt titok.