KH: Kelvin-Hemholtz instabilitási felhõ. A lényege, hogy a légkör fizikailag folyadékként viselkedik, így folyadékdinamikai elvek alapján jellemezhetõ a benne történõ bármilyen mozgás. Amikor két egymás feletti légréteg bizonyos tulajdonságokban - mint pl. hõmérséklet, nedvességtartalom - különbözik, keveredés indul be a légrétegek közt, mivel a különbségek kiegyenlítésére törekszik a rendszer. Amennyiben ez a két, eltérõ nedvességû, hõmérsékletû, sûrûségû légréteg ugyanabba az irányba sodródik a szél segítségével, ám eltérõ a szélsebesség a két rétegben, akkor alakulhat ki a hullámzó forma. Ha egy vízfelület hullámzását nézed, hasonló a helyzet ott is, csak jóval kiélezettebbek a külöbségek, lévén a víz jóval sûrûbb a levegõnél, ám a hullámok alakja ugyanolyan lesz, mint a KH-felhõé odafenn. Ahogy elcsúszik egymáson a két légréteg, közben fennáll bennük a keveredési törekvés, a határfelületük begyûrõdik, szabályos mintázatot alkotva. Ennek okai a felhajtóerõ, a gravitáció egymásnak ellentétes hatásai, valamint a légrétegek mozgásának dinamikája. A keveredés számára ideális ez esetben (úgy jó keveredni, ha minél nagyobb lesz a két réteg határfelülete) a hullám, tarajos hullám, visszacsavarodó, örvényszerû hullám alakjának felvétele. (Amikor fõzünk, s valami fûszert teszünk az ételbe, azért keverjük el, hogy ne egy csomóban legyen benne az adalék, ahol csak kis felületen tudja az ízesítõ hatást kifejteni, hanem jobban eloszlatva az elegyben nagy felületen érvényesüljön az íze. Ugyanez megy odafenn is.) A lényeg, hogy ezek a felhõk csak akkor jönnek létre, ha a kiindulási körülmények megfelelõek: a két légréteg között kellõen nagy különbségek állnak fenn a fentebb részletezett tulajdonságokban. Legtöbbször Ac, Ac len képes láthatóvá tenni az instabilitást. Egy animáció: Link
A rotorfelhõ hasonló kissé a KH-hoz, küllemében is hullámos, bár nem tarajosan, mint a KH. Ebben az esetben a felhõ maga - általában hegyek szélvédett oldala felett alakulnak ki - úgy forog, hogy a forgástengelye vízszintes (vagy közel vízszintes). A hegyen átbukó légréteg a hegy akadályhatása miatt állóhullámot alakít ki, s az állóhullámban jöhet létre forgó mozgás .Akkor lesz hullámszerû a külleme, ha az egyébként szintén a hegyek szélvédett oldala feletti állóhullámokban kialakuló lencsefelhõk sorozata formájában jelenik meg. Az örvények, amelyek a rotációt létrehozzák, csak ideális felszín esetén állnak össze hosszú "hengerré", legtöbbször szakadozott örvénysor van, s ez a szakadozottság adja a rotorfelhõ hullámos alakját. A rotorfelhõ mindenképpen egybekapcsolódó lencsefelhõkbõl áll, amelyek a KH hullámtagjaival szemben nem oldalirányban, hanem vízszintes tengely mentén örvénylenek.
CZA-ügyben Sanyi adott útmutatót :-)