A minap folyt a vita, hogy milyen áramlás uralkodik felettünk. A válasz egyszerû: az alapvetõen zonalis eredetû nyugati áramlás a blokkoló kelet-európai AC miatt megbicsakszik es délire/délkeletire vált. A kanadai hidegdepo állandóan fenntartja az atlanti csigagyarat es a makacs kelet-európai AC-val karöltve hetekig tartó ciklonalis elõoldali helyzet uralkodik. Ennek eredménye a lassan mozgó frontok, úszó Dunántúl, Cassanoek fele kitartó szárazság stb. A kérdések kérdése, mi jöhet a mostani felállás után: mar régóta egy északnyugati irányításra való átállást favorizálok, amit részben a növekvõ londoni légnyomásindex is támogat március elejétõl. A tavalyi hideg tavasznyitányt okozó szibériai hidegdepo mostanában gyengélkedik, de kerülõúton azert a tel legvégén van rá esély, hogy a gronlandibol kapjunk egy adagot hideg tengeri levegõ formájában (Meereskaltluft), ami egy idõre visszavetheti a kitavaszodast ( hiszen ha ez egy lineáris folyamat lenne, akkor mar április közepén röpködnének a 30-asok, de ez persze egyik évben sincs így nevet nyelvnyujtas