Való igaz, a stacionáris és erõs anticiklonokat úgy is tekinthetjük, hogy azokat a tõlük keletre elterülõ sarkvidéki, és a nyugatra elhelyezkedõ szubtrópusi áramlás a coriolis effektus "rátorlasztó" mûködése révén, KÖZÖSEN építi ki és tartja fenn.
A mindennapi tapasztalat messzemenõen megerõsíti ezt az elképzelést. Az AC keleti oldalán hideglevegõ van, a nyugatin meg meleg, de esetenként igen eltérõ arányban. Van, hogy a hideg végigfolyik az AC déli peremén, és még a nyugatira is átjön valamennyire.
Az ellenkezõ véglet pedig az, hogy még a délkeleti peremre se nagyon kerül hideg.
Az elsõ esetben természetesen fõképp a hideg levegõ feltorlódása következtében jön létre az AC, a másodikban pedig a meleglevegõ torlódása miatt. Az anticiklonok többsége e két végpont között helyezkedik el hideglevegõvel való telítettség szempontjából.
Jelen anticiklonunk, úgy látszik, a meleg fajták közé tartozik. Végsõ soron jól mondta Rossmann az imént, hogy az atlanti melegpumpa enyhe légtömegei "másztak ennek az anticiklonnak a hátára"
Ugyanazt mondta, mint most én, csak más szavakkal.
Az is igaz viszont, hogy egy ennyire fejlett északkeleti AC-t a téli félévben azért nem vehetünk teljesen semmibe. Jelenléte mindenképp a hidegebb összkép felé tolja a dolgokat. hideg
Lehet, hogy a március is (vaskosan) pozitív hõanomáliát hoz, de a meleg idõszak így vagy úgy belátható idõn belül véget ér, ez biztos. Ha meggondoljuk, tavaly április vége óta kisebb megszakításokkal az átlagosnál melegebb az idõ, és az idõjárásban minden ellenkezõ vélemény ellenére van egy kiegyenlítõ jelleg. Ha nem így volna, eztán Észak-Amerikában mindig negatív lenne a hõmérsékleti anomália, Európában pedig állandóan pozitív. Ami -tudjuk- képtelenség.