Hát csak röviden: a 19.század végén még rengeteg mocsaras -lápos terület volt az országban, nem beszélve a patakok, folyók természetes vízmegtartó képességérõl,a szabályozások elõtti kedvezõ hidrológiai állapotokról,a rosszul tervezett és rosszul mûködtetett meliorációs rendszer hiányáról ,ami még sok helyütt ma is több kárt okoz mint hasznot... Ezek mind-mind csökkentették a száraz idõszakok káros hatásait. De említhetném még csak érdekesség képpen, az az idõtájt alkalmazott szántóföldi termesztéstechnikák közül a monokultúra ellentéteként alkalmazott kíváló eljárást,amikor pl a kukorica mellé-közé babot, és tököt vetettek. A tök kíválóan takarta a talajt,gátolta a túlzott párolgást,és a gyomosodást... Megnõtt a terület biodiverzitása is.A mocsaras, lápos területek fontos" mikrometeorológiai"b hatásokkal is bírtak. Többféle növény ilyen együtt termesztésekor a kialakuló júliusi légköri aszály nem tudott komoly károkat tenni ,ellentétben manapság pl.a kukoricákban a termés képzõdést súlyosan befolyásolja. Tehát az akkori hidrogeologiai-hidrometeorológiai viszonyok sajnos antropogén hatások miatt ma már kedvezõtlenebbek az aszályok átvészelésére. laza