Mielõtt rátérnék a lényegre, hadd OFFoljak egy sort. Idõ hiányában nem tudtam befolyni abba a diskurzusba, ami a napokban a Társalgóban folyt, s amit, legalábbis részben, én indítottam el.
A lényeg, hogy a meteorológiai amatõr furcsa "állatfajta". A FAN (hideg, meleg, konvektív, rekordvadász) még furcsább.
Szerb Antal, a híres író-esztéta mondja, hogy nincs érdekesebb dolog a világon, mint az intellektus viszonya bizonyos absztraktumokhoz. Például, hogy miért meggyõzõdéses anglokatolikus X úr, s miért érdeklõdik Y kisasszony a fejlábúak iránt.
A mi mániáink is ilyenek. Hogy miért lelkesedik egyikünk-másikunk a hidegért, hóviharért?
Megint más miért imádja a villám-show-t, a jégesõt, a szupercellát? Tudja fene. Magyarázatunk lehet több is, csak nem biztos, hogy ezek helytállók. Az ilyen indíttatások a személyiség mélyén gyökereznek, és jórészt irracionálisak. Ab ovo semmiféle gazdasági, emberbaráti megfontolás itt nem szerepel.
S hogy a tudomány nem tûri az ilyenfajta hozzáállást? Dehogyisnem! A tárgyszerû, analítikus-szintetikus gondolkodás mellett végletes szenvedélyek, a miénkhez hasonló "mániák" mindig is szerepet játszottak a természettudomány, a technika fejlõdésében. Edison utólag elismerte, hogy mikor az egyenáramú villanyhálózatot kitalálta, nem ismerte az Ohm-törvényt. Ha ismerte volna -azt mondta- meg se próbálkozik vele! Azt hiszem, ez mindent elmond mentalitásáról.
Az amatõr meteorológus legalább ennyire "szívember". A lehetetlenben is reménykedik, és ha mégis csalódik várakozásában, nagyon frusztrált tud lenni. Nem meglepõek tehát kisebb-nagyobb súrlódások a nem éppen fényesre sikerült tél végén.
Az idõjárás pedig makacsul hozza eddigi formáját. A hemiszféra cirkulációjának minkjet érintõ része változatlan. A nagy hidegmag Grönlandtól nyugatra gyakran kiújul, csorog ki a hideglevegõ az óceánra, ezért teljes gõzzel dolgozik tovább a "csigagyár".
Nyilván ennek tudható be, hogy az azori AC fikarcnyit sem képes észak felé terjeszkedni, sem pedig az egyébként is gyengélkedõ grönlandi anticiklon délre. Brit blokk, nálunk ennek megfelelõ ény-i, é-i áramlás eddig sem alakult ki, és a modelleket elnézve jó darabig nem is fog. Bár GFS ûrtávlatban elõ-elõrántja az északnyugati irányítást, az olyan, mint a kísértet az angolok között: mindenki beszél róla, de igazából még senki se látta...
Egy stacionárius anticiklonunk van (az azorin kívül): az északkelet-európai. Ez nagyon stabil, középtávon is számíthatunk rá. Annyira "kirobbanthatatlan", hogy Közép-Európa vonatkozásában"befagyasztotta" a szinoptikai ciklust a meridionális fázis végén. Ezzel szemben az atlanti parton szépen kiképzõdik a teknõ, mediterrán része "begyûrõdik" a mozdíthatatlan északkeleti AC alá. Tipikus "csúszópályás" kép néz ki ezért hét legvégére, jövõ hét elejére. Ha több lenne a környékünkön a hideglevegõ, ebbõl nagyon szép havazásos helyzet alakulhatna ki még most, február legvégén is. Sajnos, a csigagyári elõoldal rettenetesen telepumpálta Európát óceáni enyhe levegõvel. A mediciklonok hátoldalán bejövõ 0 fokos T850 valószínûleg csupán hideg, esõs "rondaidõt" tesz lehetõvé a következõ napokban.
Az északkeleti AC elõoldali hideglevegõje messze-messze van tõlünk Nyugat-Szibériában. Viszont számításba vehetjük, hogy a légnyomási-légáramlási mintázat hosszú ideig fennmarad, ezért ez a szárazföldi hideglevegõ, ha csigalassan is, de közeledik térségünkhöz. A szibériai hideg az AC peremén egy keskeny sávban, fõleg a talaj közelében, már majdnem elérte a Fekete-tenger északkeleti partvidékét. Kérdés, elér-e hozzánk Sándor, József, Benedekig. A magam részérõl erre túl nagy esélyt nem látok, de majd kiderül.