Nem értek egyet, mert tény, hogy az ember nagymértékben képes akklimatizálódni. Épp ez tette lehetõvé, hogy teljesen "kozmopolitává" váljon a földgolyón (meg a ruházkodás és a tûzgyújtás ismerete)
Mondok egy példát: gyerekkori jó ismerõsömnek valami üzletfele anno disszidált Ausztráliába, és évtizedeket ott töltött. Nemrégiben hazajött, és meglátogatta ismerõsömet.
Ez novemberben történt, hidegpárnás, ködös, fagypont közeli hõmérsékletû idõben.
A tag kiment cigarettázni az erkélyre, mert nem akart bent "büdösíteni" Pár perc múlva pánikszerúen jött vissza a szobába, olyan állapotban, mely szinte megijesztette ismerõsömet és családját. Arca el volt fehéredve és úgy reszketett, hogy szinte megszólalni se tudott.
Jó idõbe telt, míg helyrejött.
Holott hazánkfiáról van szó, aki azonban az ausztráliai örök nyárban-tavaszban töltött hosszú évek alatt jórészt elvesztette a hideghez való alkalmazkodás képességét.
A másik oldalról, például a Kanadába kivándorolt franciák, angolok, írek leszármazottai kitûnõen bírják a rendkívül zord teleket, pedig "genetikai" különbségrõl az anyaországban maradt társaikhoz képest esetükben nem lehet szó. Tendenciaszerû genetikai különbségek néhány generáció alatt nem alakulnak ki.
A valódi genetikai eltérés a nagyrasszok között van, melyek egyébként jórészt a klímához való alkalmazkodás következményeképp jöttek létre.
A magyar nép "klímaállóságáról" az jut eszembe, hogy annak nagyfokúnak kell lennie: hiszen a mi mérsékelt égövi kontinentális éghajlatunk egyaránt ismeri a szinte sarki hideget, és a már-már trópikus hõséget. laza hideg
A sok OFF után valamit az idõjárásról: én "puskaporszagot" szimatolok: alighanem hamarosan lényeges makrocirkulációs átrendezõdésnek leszünk tanúi. Ha igazi telet már nem is hoz a valószínû északnyugati áramlás, de érdekes, mozgalmas idõjárást mindenképpen.
S néhány napos télies epizód bõven belefér a képbe. havazas