Jogod van egyet nem érteni, én viszont saját megfigyeléseken alapuló tényeket írtam le.
Ahogy tény az is, hogy 3 és fél év Írország után én is 1-2 fokkal alacsonyabb szobahõmérsékleten éreztem jól magam egy ideig.
Azaz valóban van (korlátozott, idõigényes) alkalmazkodási képesség, de ez korántsem olyan fokú, hogy egy magyarországi klímában született csecsemõt akármilyen pici korától ki lehetne tenni mondjuk egy ír klímának. Nem élné túl (vagy csak nagyon nehezen), és ennek ellenkezõjérõl nem fogsz tudni meggyõzni, mert amint mondtam, saját magam éltem át, hogy mi folyik ott.

Egyébként pedig amúgy is akadémikus a kérdés, mivel semmi értelme nem lenne ad-hoc jelleggel, idõnként ilyesminek kitenni egy gyermeket ("hadd szokja" jelleggel), mivel reményeink szerint az itteni klímát kell hogy megszokja majd, amihez hozzátartozik az itteni 22-24 fok közötti normál szobahõmérséklet, amibõl pedig olyan "hõkomfort-zónája" alakul ki, ami sohasem lesz alkalmas a hideg, szeles idõben tartós komfortérzet, vagy akár csak megbetegedést elhárító tolerancia kialakítására.
A mi normál szobahõmérsékletünk pedig nem azért 22-24 fok közti, mert ennyivel puhányabbak lennénk az írek 17-19 fokánál, hanem mert a mi klímánkban jó eséllyel ez a leggazdaságosabb (még a -15ben is befûthetõ), egyben a nyári maximumoktól sem túlságosan messze esõ (hogy ne kapjunk gutát, mint az írek 30 felett) tartomány.
Az íreknél ez a nyári tmax átlaga, télen pedig a kõbõl, szigetelés nélkül összetákolt, tõzeggel fedett kunyhóikat örültek, ha az állandó nagy szélbenannyira be tudták fûteni, hogy ne hûljenek ki teljesen odabent. Így is kihullottak, akik nem bírták, ez egész biztos.
Nem voltak olyan lehetõségeik, mint itt nekünk: vályog, döngölt föld, nádfedél, és egyéb olyan, sziklás mocsaras oceáni szemmel nézve szuper minõségû szigetelõanyag, ami alatt még a középkorban is jól be lehetett "durrantani" a kemencébe nevet
A szélrõl nem is beszélve... amíg kint az állandó, itt télen ha igazán hideg van, akkor többnyire nincs szél, és fordítva...