"Na mindegy is."

Nem, dehogy mindegy. Álljunk meg egy szóra azért...
Hiába írtam le x alkalommal (x>10), hogy én minden évszakot szeretek, mert mindegyikben meglátom a szépet (télen a hó, tavaszzal a csicsergés és a virágillat, nyáron a strandolás/esti kinti programok stb.), valahogy ez mindig "elfelejtõdik", és amikor az ember már *bõven* tavasszal a tavaszi idõnek mer örülni, egybõl elkönyvelõdik valamiféle árulónak?

Ez valahogy nem fair...

Persze, én lettem volna a legboldogabb, hogyha November vége és Február vége között *bármikor* és akárhányszor a meridionalitás gyõz, és lapátolhattuk volna a sok havat - de nem így lett. Amikor már erre esélyt sem láttam, és amúgy is Márciust kezdtünk írni, akkor simán átkapcsoltam magamat tavaszi üzemmódra, és a következõ "örömforrásra" kezdtem koncentrálni, úgy mint jó idõ, enyheség, szélcsend, hosszabb séták a szabadban a kis családdal, ésatöbbi.
Nekem így jó, hogy mindig tudok találni valamit, amit várni lehet, és aminek örülni tudok. Amiatt nem fogok szégyenkezni, hogy számomra ez nem egyetlen egy féle idõjárási helyzet, vagy jelenség. nevet

A hideglevegõ-lerántásról: persze, hogy lesz (majd, valamikor, többször is talán), de a jelenlegi forgatóköny alapján max szeles, záporos, esetleg hózáporos idõket tudok elképzelni. A modellek alapján csak ilyen néz ki, nagyobb ívû átfogó légköri esélyelemzés pedig nem az én asztalom, ezért át is adom olyannak, aki ebben sokkal rutinosabb.
Addig is viszont továbbra is a modelleknek fogok hinni, a közelmúlt tapasztalataival korrigálva õket (hidegbetörések tolódása atlanti ciklonok általi "elfújásból" kifolyólag) vidám