Szervusztok!

Talán egy kicsit terjedelmes amit most felrakok, de figyelemre méltó.
Az alábbi átiratot, amely a községi jegyzõkönyvbõl készült Nagy Gábor tette közzé Alacska község honlapján. Minket voltaképpen egy dombsor választ el a falutól, és a honlapot is nézegettem már korábban, de pont a településtörténeti részbe nem rágtam bele magam, mert nagy mennyiségû tagolatlan szöveg van felpakolva oda, nehezen érthetõ szerkezetben. Én egy kicsit megpróbáltam a kiemelt részt változtatás nélkül, de kronológiai sorrendbe tenni.

Alacska községi jegyzõkönyve (a faluház padlásán találtakból):
(A Falumúzeum gyûjteményében tárolva)!

"( Kiss Miksa Különféle Jegyzetek): Valóban, az 1899 évi rendkívüli idõjárás vólt. Amidõn már Januáris hó 25 én a somfák kivirítottak. Alig vólt tél. Késõbb azonban ezen virágok elfagytak. Április havában folytonos hideg idõ, valamint Májusban is. A méhek igen jól teleltek oly annyira hogy már április havában készen álltak a rajzásra, de május havában oly rossz idõk jártak hogy a méheket etetni kellett sõt még júniusban és júliusban is. Az irodát (jegyzõi) még Július 10 dik én is bekellett fûttetni. Szóval Július 14 ig folyamatosan fûttetni kellett. Gyümölcs úgyszólván semmi sem termett. Július 5 dikén és 12 én nálunk gyenge de a felvidéken erõs dér vólt. Aratáskor azonban mely Július 18 dika táján kezdõdött meglehetõs jó idõ késõbb nagy melegek, egész nyáron semmi esõ. Széna közepes, sarjú semmi, nagy aszály elõre láthatólag nagy takarmányszükséglet.

Kiss Miksa: Az 1901/2 tél nagyon gyenge vólt, Karácsony másod napján a szobában nyitott ablak mellett ünnepeltünk., mikor pedig pünkösd idõ napján nincs akkora meleg hogy el ne kelne a fûtés, a jégvermek üresek mert egész télen annyi jég nem vólt hogy jeget szerezhettünk vólna. Két hét óta május közepén folyamatos szakadó esõ hideg szél a gyümölcs részben elvirított de kilátás nincs hogy valami teremjen takarmányt még ma sem lehet kaszálni, általános panasz és zúgolódás. Akik a kapás növényeket elültették nagyon megbánták mert elrothadt a földben, búzában jó termés valamint árpában és zabban is. Gyümölcs semmi, a mesterséges takarmány nagyon buja de értéktelen, széna közepes, sarjú semmi. Aszály nagy vetni alig tudtunk.
Szeptember 10-én már óriási hideg amely a még éretlen szõlõt megfagyasztotta minek folytán kevés és savanyú bor termett.
Deczember 1 táján nagy hideg 10-22 ig dermesztõ 22 R. fok hideg a szobát alig bírtuk befûteni de már karácsony táján folyton esett a hó elolvadva egész tavaszig sár esõ és locspocs ismét csak rosszat várhatunk a lóherék mind kivesztek, az egerek annyira elszaporodnak hogy alig lehet tõlük vetni…… / eddig tudtam írni . Ng./


1903 év Június 3 dik napján estve 11 óra 50 perczkor óriási vihar fejlõdött ki, - már 3 dikán délben oly forró vólt a levegõ hogy majdnem kiálhatatlanná vált estve barnás fekete és lila színû fellegek tornyosúltak a láthatáron, az ég oly mélyrõl és megszakítás nélkül dörgött mintha földalatti dübörgés lett vólna, mely dörgés az idõ elõre haladottával mind közelebb és közelebb hallatszott végre a fenn jelzett idõben óriási erõvel tört ki a vihar, erõs orkán közben villám villámra ért, a jegek hullani kezdenek mind jobban és jobban kopogtatták a házfedeleket és az ablakokat, végre oly erõvel és oly nagy mennyiségben hultak a jegek melyek között tyúk tojás nagyságúak is vóltak hogy az álmából felriadt nép kétségbe esett látván a nagy istenítéletet mely évi keresményétõl megfosztotta - a nagycsapás azonban csak reggel látszott meg búza gabona árpa tönkretéve az amúgyis nem egészen jónak mondható termés tönkre ment, a szõllõ évekre elpusztíttatott, a nagy termést ígérõ gyümölcsfákról a gyümölcsöt a jég nagyrészben leverte, amit lenem vert megsebesítette, sokan a rozsot lekaszálták.

1903 év Június hó 2 dik napján reggel 5 óra 10 perckor, körülbelül 1/ másodperczig tartó földrengés vólt észlelhetõ községünkben e sorok írója még ágyában pihent midõn ágyát sõt az egész épületet megmozgatta a földrengés - rémülve szökött fel ágyából hogy alkalmas helyre meneküljön családjával, de az Isteni hatalom nem ismételte a végzetessé válható földmozgását. - és így a nyugalom helyre állt. - Ilyenkor látja az elbizakodott ember, hogy míly semmiség és porszem a természeti erõkkel szemben melyet az isteni hatalom hasznára vagy kárára fordíthat, - légy velünk uram e nehéz napokban.
1887. József napján Deczemberi hideg félöles hóval melyen javában szánkáznak az emberek, mely két hétig tart, holott a megelõzõ napok egész tavasziak vóltak a vetést meg kezdték ma pedig félöles hó dermesztõ hideggel - apró megfagyott nyulakat hoznak a mezõrõl.


1908 tavaszán a hernyók olyan nagy mennyiségben jelentek meg hogy a gyümölcs termés mely szép reményekkel kecsegtetett teljesen tönkretették , félõ hogy a gyümölcsfák talán többé ki sem fognak fakadni késõbb a lepkék jelentek meg nagy mennyiségben nem különben a cserebogarak is. Ezen óriási csapás nem jött váratlanul már a hatóságok az 1907 év õszén kiadták a hernyó irtásra vonatkozó szigorú rendeleteket, de a nép az írást vagy egyáltalán nem, vagy csak igen lanyhán teljesítette pedig ha egyesült erõvel, mindenki leszedte volna a hernyó fészkeket nem állnának ma június 18-án a gyümölcsfák levél nélkül – példát adott a népnek Varga Mihály aki a hernyóirtást erélyesen elvégezte így az õ kertjében a gyümölcs megmaradt a fák a szokott zöld levelekkel díszlenek. – késõbb oly meleg napok uralkodnak már május és június hónapokban hogy a hõmérõ napos helyen pl. az én folyosómon délután öt órakor 38 Celsiust mutatott, a földmívelõk reménye mivel jó aratás mutatkozott kezdtek hanyatlani, mert a rendkívüli és kiállhatatlan hõség mindent meg aszalt, június 20-án már vólt gabona kereszt ami mostanában ritkaság számba ment, féltünk hogy 25 kor (korona?) búza ár mellett óriási takarmány hiány lesz, a búza árát métermázsaként érted. Széna és mesterséges takarmány elsõ kaszálásra jól fizetett de késõbb teljesen kiégett az aratás után (július 20) bekövetkezett esõ alig tudta helyrehozni, és azóta mindig esik az esõ a levegõ úgy lehûlt napos helyen délben 8 R, azon gondolkoztunk ma is augusztus 18-án hogy a szobákat ne fûtessük é be. A mezei termények azonban búza, gabona, árpa jobb aratást adnak mint vártuk, az egész Magyarországon így sikerült, ezért ma már a búza ára 25 koronáról 18 korona lett métermázsánként, a szõlõ és bor termés igen bõ volt de éppen a beállott túltermés folytán oly rosszul volt értékesíthetõ, különben a hordók drágasága miatt / párja 30 korona is volt / hogy alig maradt a gazdának mintha krumpli termett volna, az 1908-év el lehet mondani egyike volt a legrosszabbaknak."