Bocs hogy beleszólok, de annyit hozzátennék - mert ha jól kivettem a tanácsadásban ez nem lett emlitve - magyarországi átlagos földrajzi terepen nem érdemes 300 mm-nél nagyobb lencse vagy tükörátmérõket használni mert nagyon megérezni a levegõ hatását. Csak nagyon hideg, nyugodt éjszakán lehet komoly megfigyeléseket végezni efölötti méretekkel vagy lehetõleg magashegységi terepre kell költözni ennél nagyobb átmérõjû mûszerekkel. Én sokáig ábrándoztam 50-70 cm-es Dobsonokról, de már az 1:6 fényerejû 200 mm-es Newtonban is soxor erõsen érezni vizuálisan (fotózásnál különösen) a levegõben mozgó különbözõ hõmérsékletû - ezáltal eltérõ sûrûségû és fénytörésû "buborékok" hatását (ami a szcintillációt is okozza), ezért letettem a nagyobb átmérõjû eszközökrõl.
A különbözõ Messier objektumok, galaxisok pedig sajnos nem a fotókon látott hatást keltik vizuálisan még nagy fényerõ esetén sem - pld a planetáris ködök halvány elmosódott zöldes karikák de még a szabad szemmel is látható Orion- vagy az Androméda köd sem nyújt vizuálisan fotoélményt. A legjobb a CCD-s fotózás, de az meg rengeteg utómunkával jár mire kihozod a "fotoélményt", de ott is közbeszól a mechanika, az óragép és az légkör állapota. Egyetlen pozitivum a mi földrajzi körülményeink között a nagy optikai átmérõben, hogy nagy fényerejû távcsõ nagylátószögû és keményrajzú okulárral kisebb nagyításoknál (40-60x) lélegzetelállitóan sok csillagot mutat, elsõsorban üstökös és kisbolygóvadászatra alkalmas, de sajnos a "mély-ég" objektumok nem adnak "látvány-élményt". Továbbá, átlagos idõben, nagyobb nagyításokat használva (pld. 200x) már a Hold felszine is "remeg", hiába tartom órákkal a tervezett észlelés elõtt a szabadban a mûszert. Ebbõl a szempontból jobbak a refraktorok, de azoknál más jellegû problémák jelentkeznek. A többit pedig nagyon szépen és érthetõen leirtátok.
Mégegyszer bocs hogy beleszóltam, de közel 45 éve amatõrcsillagászkodom, gondoltam hozzáteszem amit nem láttam leirva.
Üdv. mindenkinek.