Nem szoktunk hozzá az Észak-Nyugat Dunántúli 40 fokokhoz. Akik a 80-as és 90-es évek zonális nyarain nõttek fel, különösen nem. Mi sem bizonyítja jobban, hogy egy meridionális rezsim kellõs közepén vagyunk, amikor ez is megtörténhet. Bár tartok attól, hogy ez még nem minden és ennél még létezhet brutálisabb meridionalitás is. Ennek tudom be a következõ eseményt is:

(...)"Míg a haditanács e tervekkel foglalkozott, azalatt, nevezetesen az 1712. évben Szeged egy megrendítõ szerencsétlenségnek, egy nagy katasztrófának lett színhelye. A Tisza oly magasra duzzadt, hogy az egész várost elborította s a házakat romba döntötte.

"A csapást már elõre is csodás és tüneményszerû jelenségek sejtették. Mert 1711-ben "Szegednél a Tisza vize minden látható és tapasztalható ok nélkül elenyészék, annyira, hogy a számtalan halak a Tisza száraz fenekén künn maradván, nem gyõzték az emberek kifogdosni. Ugyanott közel a mezõben nagy öreg saskeselyûk sereggel gyûlvén össze, a barmokat kergették és ölték, úgy az embereket is, sõt a falukba is minden tartózkodás nélkül bementenek a házakra sereggel, úgy kergették az embereket; a sáskák hasonlóképen ellepték a fõldet és minden zöldséget megemésztettek" (Cserey Mihály históriája)