A rendszerint az Észak-Atlantikum irányából d-dk felé kiterjedõ alacsony nyomású teknõk hátoldalán természetesen hideglevegõ indul az alacsonyabb szélességek felé, de az északi félgömb hidegbázisának sajátos téli topográfiája folytán a teknõ elõoldalán is masszív, mégppedig kontinentális hidegdepó helyezkedhet el aránylag kis szélességeken. Ez a hidegtömeg többnyire legalább olyan fagyos, mint a teknõ hátoldalának sarki-tengeri légtömegei, gyakran még hidegebb is azoknál.
Feltehetõ, hogy bizonyos kondiciók fennállása esetén az a hõdifferencia, mely az alacsony nyomású teknõ és a kelet-európai kontinentális hidegtömeg között jelentkezik, aktívabbá teszi a teknõ déli felén a ciklontevékenységet, az ott elhelyezkedõ örvény erõsen kimélyül, centrális légnyomása szinte "polárfronti" mélységekbe zuhan. Az élénk ciklontevékenység csapadékos idõt okoz Közép és Dél-Európában. A másik következmény: az alacsony szélességeken elhelyezkedõ aktív légörvény északi oldalán "átpumpálja" a kelet-európai hideget Közép és Délnyugat-Európába, kettévágva a teknõt, lefûzve annak déli részét. A nyugat felé terjeszkedõ hideg pedig "sakkban tartja" az atlanti-óceáni enyhe légtömegeket, melyek az Észak-Atlantikumban addigra kezdetét vevõ újabb hõcsere ciklus zonális fázisában már megindulnának a kontinens középsõ területe felé. A ciklus ezért a kontinens centrumában mintegy blokkolódik a meridionális fázis végén, Továbbra is kontinentális hideglevegõ határozza meg itt az idõjárást, míg Európa északnyugati, északi peremeit eléri a délnyugati enyhe, óceáni légáramlás: létrejön a kontinensünk téli idõjárására olyannyira jellemzõ makroszinoptikai fejreállás. A tartósan zord közép-kelet-európai tél szokásos forgatókönyve ez.
Nézzünk egy "klasszikus" példát a fentiekre. 1986 januárjának végén hatalmas tömegû, rendkívül hideg sarki-kontinentális levegõ halmozódott fel Kelet-Európában, és indult meg nyugat felé.
A szinoptikai helyzet a következõképpen alakult:

Link
Link

A fenti képen a 985 hpa centrális nyomású polárfronti ciklon látható Izland közelében, mely elindítja az események láncolatát. Az izoterma térkép pedig a keleten halmozódó hidegtömeget mutatja.

Link

Ezen a képen már jól látszik az alacsony nyomású terület dél felé való megnyúlása, a teknõképzõdés.

Link

A teknõ északi részének ciklonjai töltõdnek, még a déli fele aktivizálódik.

Link
Link

Ezen a képen a 985 hepásra kimélyült, immár földközi-tengeri ciklont érdemes megfigyelni. Ettõl északkeletre ott a -15 fok alatti terület 850 hapán, míg a ciklon hátoldalán csak 0 fok van ugyanezen a nyomásnívón.

A folyamat így halad tovább:

Link
Link

Link
Link

Link
Link

A képeken jól nyomon követhetõ a teknõ déli részének teljes lefûzõdése, "önállóvá" válása.
Amellett a hideglevegõ nyugati irányú expanziója a dél-európai ciklonrendszertõl északra.
A roppant aktív mediciklon szokatlan, délkeleti irányú orkánt okozott jan. 31-én. Az elõoldali pozició ellenére a nappali felmelegedés ekkor már csak 5-6 fokot ért el. Február 2-án este pedig megérkezett a kontinentális hideglevegõ, havazással, lehûléssel.
Ezután egész februárban, sõt, március elsõ felében is tél volt hazánkban, sok havazással, zord fagyokkal.

Van egy teljesen hasonló eset, ráadásul különös módon október második felébõl -1975-rõl van szó.

Link
Link

Link
Link

Link
Link

Link
Link

Link
Link

Ez a szinoptikai elrendezõdés okt. 19-én egész napos esõt, erõs, viharos délkeleti szelet okozott Észak-Dunántúlon 5-6 fokos maximum hõmérséklettel. Utána néhány nappal a gyengén felhõs éjszakákon 2m-en is fagyott.