Az archív térképek alapján a hideg telekre inkább az jellemzõ, hogy az azokat megelõzõ kora õszökön gyakori a hidegelárasztás, és/vagy a hideglevegõ beáramlását követõen a magasban csak vontatottan indul meg a felmelegedés.
Ezért 850 hepán tartósan hideg van. A mérsékelt, de huzamos hideg láthatólag többet nyom a latban, mint a nagyon alacsony hõmérsékletek idõnkénti megjelenése. 1962 kora õszén egyáltalán nem jelent meg hazánk fölött a 0 fokos T850 izoterma, ellenben volt 17 olyan nap, mikor érintette térségünket az 5 fokos. Ezzel szemben 1987-ben abból a 10 napból, mikor 5 fok, vagy annál alacsonyabb volt a hõmérséklet 850 hepán, 7 volt olyan, hogy elérte a Kárpát-medence vidékét a 0 fokos izoterma. 1962 kirívóan hideg telet hozott, míg 1987 enyhét.
A múlt század két leghidegebb tele, 1928 és 1962 a megelõzõ kora õsz szempontjából elég visszafogott képet mutat. Számadataik 17 - 3 illetve 17 - 0, ezzel az adatsor alsó részén tartózkodnak. A hideg telû csoportra jellemzõ átlagnál (20 nap) ez határozottan alacsonyabb.
Viszont még így is számottevõen magasabb a meleg telû csoport 13 napos átlagánál. Igaz viszont, hogy a meleg telû csoportban van két olyan év, melynek kora õsze legalább ugyanannyi, sõt több 5 fokos vagy annál alacsonyabb hõmérsékletû napot hozott 850 hepán, mint a jéghideg 1928 és 1962: 1997 húsz nappal, és 2000 17 nappal.
Az enyhe telû csoport két legmakacsabbul tavaszias telének, 1982-nek és 2006-nak az eredménye viszont több mint feltûnõ: 6 - 0 és 10 - 0. Az e teleket megelõzõ kora õszökön alig-alig volt hidegbeáramlás 850 hpa-n.

ÖSSZEFOGLALÁS:
A fentiekbõl a következõket szûrhetjük le.

1. Az Európához közel fekvõ sarki hidegtömegek (Grönland, Svalbard, Novaja Zemlja) kora õszi fejlõdési ütemének, fejlettségének nincs köze az eljövendõ tél hideg vagy enyhe voltához.
Korán, és nagyra fejlõdõ hidegdepó is járhat enyhe téllel térségünkben, és ennek fordítottja is megtörténhet.

2. Annál többet számít ezen hidegtömegek leszakadási hajlandósága -azaz, a minket érõ hidegelárasztások gyakorisága, illetõleg tartós volta az õsz elsõ felében. Kifejezetten hideg tél lehetõségére akkor kell gondolnunk, ha kora õsszel huzamosan az átlagnál hidegebb levegõ tartózkodik fölöttünk a magasban. A "magányos", átmeneti hidegöblítések viszont önmagukban akkor sem számítanak, ha egyébként nagyon alacsony izotermákat hoznak fölénk.
Ha nagyon kicsi a megadott kora õszi idõszakban a hideg napok száma 850 hepán (10 vagy annál kevesebb), az a közeledõ tél kifejezetten enyhe voltát veti fel. Ez jó összhangban van azzal a nyers megfigyeléssel, hogy a nagyon enyhe telek elõtt sokszor feltûnõen hiányoznak a hidegelárasztások az õsz elsõ felében.

4. A hideg és az enyhe telû csoport eredményei között jelentõs átfedés van. Az elõbbiben volt egy 15 napos (1984), míg az utóbbiban egy 20 napos (1997) Az is látható, hogy az 5 fokos izotermát hozó napok száma nincs arányban a tél zordságával még a hideg csoporton belül sem. Az évszázados jelentõségû 1928 és 1962 a csoporton belül viszonylag alacsony számokat produkált. Ez a tény rámutat a statisztikai megközelítés korlátaira, arra, hogy az ilyen módszerek prognosztikai célra csak nagy fenntartásokkal használhatók.
Mégis sokat mondó, hogy a hideg telû csoportban nincs egyetlen olyan év sem, amelyre jellemzõ szám 15-nél kisebb volna.
Az enyhe telû csoportban viszont 20 fölötti számmal jellemezhetõ év nem fordul elõ.