Noli:
Nekem a mai oktatásról úgy általában nincs jó véleményem, nem is szeretnék most elkanyarodni ebbe az irányba.
A termelõ egyszerûen olyat termel, amilyet megvesznek tõle, így szükséges, hogy vagy a felvásárló, illetve feldolgozó, vagy pedig a vásárló értésére adja valahogy az igényeit. Persze ha talpraesett az illetõ, õ maga fog körültájékozódni, mire belevágna a termelésbe, de hát ehhez egyrészt az emlegetett beidegzõdéseket, másrészt a kevésbé elterjedt növényeknél az információhiányt kell leküzdeni. Ez azért ma már nem lehet akadály, ettõl függetlenül nagyon fontos a fogyasztó és a termelõ közötti oda-vissza párbeszéd.

Egyébként a mi családunkban is megvoltak ezek a beidegzõdések, ahogy megfigyeltem, szinte sajnálták a nagyszüleim leszedni az apró termést, mondván, tudna még az nõni... nevet Engem viszont a világból ki lehetett volna kergetni az édeskés-trutymós félig levénült rántott patisszonnal, úgyhogy beújítottam a cukkinivel: azt szedhetjük aprón rántani, grillezni, közepesen paprikapótléknak a lecsóba, vagy tölteni, óriásként pedig levesnek, fõzeléknek, mint a tököt. Csak arra kell vigyázni, hogy ne "terheljük" túl gyakran nagyra növõ darabokkal a tövet, és így tényleg képes két-három tõ cukkini a tágabb családot is egész nyáron rogyásig ellátni. Az uborkánk is csak véletlenül nõhet meg "kovászolni való" méretûre, mi is régóta legfeljebb 10-12 centisbõl csináljuk még a salátát is, a kovászosról nem is beszélve.

talaci:
Hú, ugyanez a probléma nálunk is sokáig megvolt, meg kellett vívnom egy keresztesháborút nekem is, bár nekem a szüleimmel. Én most azon mesterkedem, hogy az egész kertet csepegtetõrendszerrel látom el, mivel nálunk homoktalaj van, így a nagy vízadagok egy része ugyanúgy kárba vész egy szint után.
Számolgatni egyébként én se szoktam itthon a kertben, észreveszi azt a gazda szeme, hogy mennyi az elég mondjuk esetünkben a vízbõl, no meg a zsebe, ha valami nem kifizetõdõ. nevet

Én köszönöm a kiváló problémafelvetést mindkettõtöknek! nevet