Szia Nyuli!
Lehet, hogy az elõzõekben pontatlanul fogalmaztam. A hosszú fókuszú (kis fényerejû) távcsõvel is lehet fotózni. A különbség és az elõny abban rejlik (a fényerõs távcsövek javára), hogy a fényerõs távcsõben a fényképezõgép filmjére, CCD-jére valóban fényesebb kép képezõdik le. Ezért jobb fényerõs távcsõvel fotózni - rövidebb expocíciós idõ szükséges! A hosszú expozícióhoz természetesen elengedhetetlen egy motoros vezérléssel ellátott mechanika! Természetesen vizuális szempontból a fényesebb kép már nem igaz. Egy 9 magnitúdós galaxist ugyanúgy 9 magnisnak látod mindkét távcsõben!
A másik felvetésedre a válasz: általában a maximális nagyítást a boltokban a mm-ben megadott átmérõ 2x-esét szokták megadni, ami ebben az esetben valóban 300x-os. Már ehhez a nagyításhoz is jó optika kell! Egy rossz tükörrel ennek a felét sem lehet elérni úgy, hogy élvezhetõ képet nyújtson! Természetesen ha nagyon jó az optika, akkor ennél nagyobb nagyítást is lehet alkalmazni! Azonban a rövid fókuszú tükröket sokkal nehezebb pontosan megcsiszolni, mint a hosszú fókuszút .
Képzeld el azt, hogy a tükörrõl visszaverõdõ fénysugár-kúp egy pontba verõdik vissza. Minnél hosszabb a fókusz, az a pont annál kisebb. Minnél kisebb a pont annál jobb az optika. Mivel egy kis fényerejû tükrön nem sokat kell csiszolni, hogy kialakuljon a megfelelõ görbületi ív, így ezt a pontosságot elég könnyû eltalálni. A fényerõs tükörnél viszont ugyanez a sugárkúp rövidebb utat tesz meg a fókuszpontig ezért sokkal nagyobb a felület görbületi íve és ezt a görbületet sokkal nehezebb kialakítani. A nagy görbület miatt (is) jelentkezik a fényerõs távcsöveknél a látómezõ szélén a kómahiba (a csillagok üstököszerû megjelenése), amit viszont korrektorral nagyon jól lehet korrigálni! nevet Nagyobb nagyításnál viszont már nem is zavaró. A korrektor alkalmazása leginkább fotózásnál fizetõdik ki.
Na, egyenlõre ismét ennyi. Remélem érthetõ voltam azért. nevet