Sziasztok! Kétség kívül, a Tavasz diadalát ünnepelte a hétvégén ember és természet egyaránt nevet Õszintén bízom benne, hogy ez a fényes gyõzelem immáron tartós, vagyis végleges lesz, erre a szezonra nézve. Csodálatos, fenomenális idõ volt ma is és tegnap is, ki is használtam: második nekifutásra is elvettem a borsót az adai kiskertemben, ráadásul az elõzõhöz képest duplájára emeltem a tétet kacsint Extra bónuszként még egy kis tavaszi nappírt is kapott az arcom és a hátam laza
Mintegy kis nosztalgiaként, és egyúttal lezárva magamban a 2013/2014-es téli szezont, hoztam Nektek pár elmaradt képet és egy rövid kis videót a január végi-február eleji délvidéki Ko¹aváról. A média-anyagot február 1-én, szombaton rögzítettem egy 25 km-es kerékpártúrán Ada-Zenta települések között. De mielõtt belekezdenék, szeretnék mutatni két szemléltetõ képet egy különös jelenségrõl az udvarunkból:
Link , Link Ezek voltaképpen ovális formájú "jégmedencék" voltak, hóval kitöltve. Ami érdekes, hogy az összes objektum nagyjából azonos nagyságú volt és egymástól szinte mértani pontosságra egyenlõ távolságra helyezkedett el. Sejtem, hogy a szél a legfõbb ludas a dologban, de nincs semmi olyan hófogó, szélárnyékoló terepgyár az udvar ezen részén (pl. kerítés, fasor..), ami indokolná ezt a szabályosságot; nyílt, betonozott terület. Ráadásul a formák mindegyike jégbõl és nem hóból volt, akkor meg a szélnek nem igazán juthatott domináns szerep... Szóval érdekes nevet Joejack kolléga véleménye,miszerint egy állat nyomai alatt megolvadt, majd a jeges szélben hirtelen megfagyott hóról lehet szó, tûnik most számomra a leghihetõbbnek nevet
Na de a túráról.. szombat délelõtt 11 elõtt kicsivel startoltam el. A szél ekkor már (vagyis még..) javában döngetett, a hõmérséklet ekkor az udvarunkban -3,1 celsiusfok volt, az ég pedig erõsen felhõs. Kiérve az Ada-Zenta közti fõútra, jeges pusztaság képe fogadott: Link , Link , Link A túra kezdeti szakaszán az erõs szél ellenére az út egészen tisztának volt mondható, csak kisebb hónyelveket lehetett itt-ott megfigyelni Link , Link . Bezzeg az út K-i szélét szegélyezõ árok mentén.. Link , Link ( az a zöld kerítés bõ egy méter magas) , Link Utóbbi képhez csak úgy szemléltetésként: lázas ásásba kezdtem, vajon leérek-e a "gleccser" aljára kacsint Kapartam, rúgtam, véstem az egyébként meglepõen kemény "deflációs" havat, de egy pont után feladtam.. nem akartam fejjel belepottyanni a gödörbe.. Eddig jutottam Link Tovább gurulva újabb szépségbe botlottam: Link Itt újabb fellángolás lett rajtam úrrá, ismét áttörési kísérletbe kezdtem, de a történelem megismételte önmagát: kudarc lett a jussom laza Sem vertikális, sem horizontális dimenzióban nem sikerült "partot" érnem, pedig ezúttal már gépesített tecnhológiát is alkalmaztam nyelvnyujtas Link Innentõl kezdve felhagytam az ilyen irányú törekvéseimmel. Folytatva a kerekezést, egyre messzebb jutottam Adától és egyre közeledtem Zenta felé. Túl a félúton, hirtelen elkezdett egyre ködösebb és ködösebb lenni az elõttem lévõ horizont, míg végül mindent elborított a zúgó, recsegõ, tájat havas homályba burkoló, félemetes erejû hóvihar. Megérkeztem egy szélcsatorába. Érdekes, hogy igen drasztikus volt az átmenet a csatorna mindkét végén. Gyakorlatilag néhány méteren belül az addig viszonylag tiszta útburkolat megtelt kúszó, mászó, kígyózva "osonó" hófolyamokkal, az arcomon pedig elkezdtem érezni a szélben utazó milliónyi jégtû marását.. Ez az elsõ ilyen zóna nagyjából 150-200 m széles lehetett. Ezek a képek ott készültek, a szél kreatív, ám erõteljes munkáját "hirdetõ" hóformákról: Link , Link , Link , Link , Link Aztán, ahogy az az ilyen helyzeteknél lenni szokott, a szélárnyéktól mentes, "sodorvonalban" lévõ területek szinte már-már hómentesre seprõdtek.. Link Ezek felett csak átsuhant a fehér köd.. és miután elhordani- való hó már nem volt, a Ko¹ava nem esett kétségbe: nekiállt a humusz röptetésének. Ez a jelenség szinte az összes képemen szépen megfigyelhetõ, hiszen a hó tetejét borító "sötét színekben játszó izé" nem más, mint a jóféle, zsíros vajdasági feketeföld nevet Folytatva utamat szép lassan magam mögött hagytam az elsõ számú szélcsatornát, így némileg fellélegezhettem. Az útviszonyok egy csapásra sokat javultak, a betonon csak elvétve lehetett tapasztlni komolyabb átfúvást, vagy havas, jeges szakaszokat. Majd Zenta határában, 12 km-re Adától ismét elborította a horizontot a hóförgeteg, elértem a 2. szélcsatornát. Megpróbáltam ennek is átjutni a túlsó szélére, de úgy 500 m után visszafordultam. Egyrészt, mert még ekkor sem láttam a végét, másrészt, mert már alig éreztem az arcom és a végtagjaim, harmadrészt, mert a gépem is lemerült. Három képre azért itt is futotta: Link , Link , Link Ezeken, de különösképp az elsõ kettõn jól látszanak azok a hódombok, amik a hótúrók beavatkozása elõtt még hónyelv formában valósították meg önmagukat, átszelve a teljes útburkolatot. Ezen kupacok némelyike a nyakamig ért. Hála a közútkezelõk fáradhatatlan küzdelmének (kb. 1,5 óránként találkoztam eggyel), végül egy pillanatra sem vált járhatatlanná ez a fontos út. Pedig a szél sem adta fel egy percre sem, nyomban elkezdte visszaépíteni lerombolt "mûvét" , mint azt a 3. kép is érzékelteti ( Link )Ezek után megvettem az irányt hazafelé. Kezdetben próbálkoztam hajtani a bringát, de gyorsan rájöttem, hogy ennek árnyalatnyi értelme sincs, hiszen - kis barokkos túlzással élve - többet haladtam vissza, mint elõre, köszönhetõen az õrjöngõ szembeszélnek. Így aztán hazáig magam mellett vezettem megviselt hátasom, próbálva elkerülni azt, hogy egy-egy erõsebb szélroham alkalmával paripástul árokban landoljak kacsint Aztán, az indulástól számított szûk két óra múlva végül ráemeltem elfagyott, kékes-lila kezeimet a házunk kapukilincsére laza Vetettem egy gyors pillantást az udvari hõmérõre, majd az órára: elõbbi -1,8 celsius-fokot, utóbbi 15.40-et mutatott. Bevallom õszintén, igencsak meglepõdtem, hogy szûk 5 órát voltam házon kívül, nagyjából ennek felére gondoltam.. de minden bizonnyal a fagyhalálhoz közeli állapotom következtében elszállt az agyam idõérzékelése laza Összességében felejthetetlen nap volt, soha nem éreztem még ennyire közelrõl a természet téli erejét.. Félelmetes, tiszteletre méltó és gyönyörû. Egy erõ, ami még mindig kénye-kedve szerint uralkodik rajtunk, ami még most is képes érvényesíteni az emberiségen az õstermészet erejét. Ha tetszik nekünk, ha nem. Õszintén remélem, hogy ez örökre így is marad. Végezetül, itt egy rövid kis videó-összeállítás , ami az 1. számú szélcsatornában készült: Link Jó szórakozást kívánok hozzá nevet És ezúton is elnézést a hosszért, csak próbáltam minél többet, minél érzékletesebben átadni nektek az általam megtapasztalt élményekbõl.
Még egy kis kiegészítésnek annyit, hogy megpróbáltam utánajárni, hogy az említett szélcsatornák vajon miért az adott helyeken és miért csak az adott helyeken alakultak ki. Ehhez a Google Earth-öt hívtam segítségül és az alábbi együttállás tûnt fel: Link ( (a mûholdkép természetesen a szokványos tájolású) Vagyis: mindkét említett zóna egy tõle DK-re elterülõ tisza-parti tarvágás ÉNY-i meghosszabbításában fekszik. A szélcsatornák szélessége, illetve azok egymástól való távolsága egyenesen arányos (sõt jó közelítéssel szinte meg is egyezik) az irtások szélességével, illetve azok egymástól mért távolságával (vagyis a "védõ" ártéri erdõirtások közti hosszúságával). Miután a Ko¹ava kifejezetten a felszínen, illetve az ahhoz közeli légrétegekben fújó szél, így egy akár nem túl széles (jelen esetben 50-150 m ) erdõ megléte, vagy meg nem megléte is döntõ különbséget jelenthet az útviszonyokat illetõen.. nevet Persze az út szélén elhelyezkedõ árkok, illetve kisebb bokrok, fák is érnek valamit. Ez még a szélcsatornákon belül is tapasztalható volt, de a körülményekhez képest csak árnyalatok szintjén: ezeken a helyeken némileg kisebbek voltak a hónyelvek... havazas nevet Egyébként a fenti képen látható két bekarikázott területet nagyjából középen átszelõ út mentén készültek a már korábban említett szélcsatornás képek, illetve a videó is.