Az elébb "meg akartam nézetni" az izoterma térképet, csak elfelejtettem belinkelni. Íme:

Link

Még két tanulsága jut eszembe a 2013 március 14-15-i helyzetnek. Mindkettõrõl írtam már, de nem árt õket felidézni a konkrét eset kapcsán.
Az elsõ: ha igen nagy tömegû, igen hideg levegõ halmozódik fel a közelünkben, akkor az aktuális légnyomási és légáramlási viszonyok másodlagosak ehhez képest. Ha a hidegtömeg expanzív hajlamú és felénk "akar" terjeszkedni, akkor a bárikus mezõ fog tüneményes sebességgel átrendezõdni úgy, hogy a hidegelárasztás megtörténhessen.

Link

Még a fenti, március 10-i helyzet is igazi elõoldali, és az északkeleti hidegtömeg híján kifejezett melegadvekciót okozhatott volna az atlanti-parti cikloncentrumtól keletre.
Így viszont ez lett belõle 4 napon belül:

Link


A másik tanulság: a tél barátai által rendszerint joggal elátkozott atlanti ciklontevékenység nemritkán a leghavasabb, legzordabb idõszakaink kialakulásának egyik elõsegítõ tényezõje. Mint ahogy az volt 2013 március közepén is. Végeredményben az észak-atlanti légnyomási minimum egy kimélyült, és Közép-Európa fölé jutott ciklonja okozta a havazást, a hófúvást. És az rántotta ránk a rendkívül hideg levegõt is. Ha hiányzott volna ez az atlanti behatás, lehetett volna egy száraz hidegfront, majd többé-kevésbé (de inkább kevésbé) dinamikus, magasnyomású hidegbeáramlás északról, északkeletrõl. Néhány változóan napos-felhõs, szeles, 5 fok körüli, talán valamivel az alatti csúcshõmérsékletû nap lett volna az eredmény. Igaz, erõs éjszakai fagyokkal.