Folytassuk, he-he:
A globális légkörzés egyik stacioner eleme a Hadley-cella, ez az egyenlítõ mentén felszálló, 30°-os szélességekig jutó majd ott leáramló és KELETIES passzátszelekkel visszaérkezõ légtömegeit fogja össze.
A felszállt, NYUGATIAS irányba forduló levegõ a 30° közeli szélességnél, tehát a leáramlás elõtt (a szubtrópusi front mentén) éri el sebességének maximumát, ez a tulajdonképpeni szuptrópusi jet.
Ezért írtam, hogy a Hadley-cirkuláció határához van kötve a szubtrópusi jet, így mozgása egybeesik a Hadley-cella évszakos mozgásával.
A leáramló levegõ egyik része nem a keleties passzátokkal megy vissza az Egyenlítõ felé, hanem észak felé fordul, a környezeti levegõnél magasabb hõmérsékletû levegõtömeg felsiklásra kényszerül, és 8-10km magasságba feljut (a polárfront mentén) a 60% körüli szélességekig, közvetlenül a tropopauza alatt polárjetként.
Mivel a polárfront folyamatos meanderezõ mozgást végez, a polárjet is ezzel együtt meanderezik (ezzel alakítva a mérsékelt övi cikloncsaládok pályáit).
A polárfront északi oldalén leérkezõ, majd 30°-os szélességig visszajutó levegõje máris megalkotta a másik stacioner elemet, a Ferrel-cellát.
Ez a légkörzés ide vonatkozó része.

A trópusi ciklonok a két passzátöv találkozási sávjában kialakuló trópusi összeáramlási övezet (ITC) környezetében "szeretnek" kialakulni, legalábbis ahol az ITC átlépi az 5°-os szélességet. Ez igaz mindkét féltekére, hisz az ITC északi és déli szélsõ helyzete mindkét féltekén a nyári idõszakot fogja össze (északon májustól novemberig, délen decembertõl júniusig).
Az összeáramlási övezet mentén kialakuló "szélcsendövben" foltokban óriási felhõtömbök alakulnak ki, ezek a kialakulási gócok.

Az El Nino ügyében az óceáni vízkörzés egy elemét kell megemlíteni, az egyenlítõi felszálló víz övezetét, ezt tünteti el ugyanis a "fiúcska".
Ennek kialakulásáért felelõs az egyenlítõ mentén fújó állandó keleties szél hatást gyakorol az óceánvíz felszínére, ami a Coriolis erõ miatt északi féltekén jobbra, a délin balra sodródik, azaz tulajdonképen az Egyenlítõ vonalától mindkét irányba kifelé, így máris a híres egyenlítõi felszálló övezet alalkulhat ki, hideg vízfelszínnel.
Itt kapcsolódik össze az óceáni és a légköri vízkörzés.
Ez az felszálló víz övezete a "normális" évek legnagyobb részében szépen kettéosztja szimmetrikusan a passzátöveket, a bennük uralkodó konvektív folyamatok között konvektív gátként.
Az északi félteke nyarán következik csak be ettõl átmeneti eltérés, mikor is az ITC erõsen északra vándorol, így a déli félteke délkeleti passzátja átlépi az Egyenlítõt, ám az asszimmetriával még az Egyenlítõ mentén ott marad a felszálló hidegvizes övezet, konvektív gátként.
A "fiúcska" felléptekor azonban a nyár végén nem áll vissza a szimmetrikus elosztás, sõt, az Egyenlítõ mentén is konvergencia jelenik meg, azaz a hidegvizes felszálló övezet megszûnik, az ITC nem húzódik vissza, ez hatást gyakorol karácsony környékén a dél-amerikai partokra, és innentõl már ismerõs a történet és a "fiúcska" elnevezése is.
Ekkor felborul a Déli-Csendes-Óceán áramlási rendszere, legtöbbször fél évre, ám vannak El Nino idõszakok, amik egy évnél nagyobb idõszakot is átfoghatnak.

Ekkor lép be az, amirõl nagyon jól összefoglalva írtál, ám gondoltam részletezem a kiindulási dolgokat.