Szomorkodik a manó, mert csak játéknak tekintem... és bár szoktam filozofálni (tekintve pld. hogy a kozmológiát is szeretem), nagyon soxor feleslegesen is csak önmagamat õrölve... szabadidõm sajnos pedig csak azóta lett, hogy 2005 karácsonya elõtt egy nappal átestem a életmentõ szívmûtéten...
de ettõl világéletemben a lényeget igyekeztem keresni és megtalálni mindenben... addig volt hogy 48 óra alatt is csak két-három órát tudtam aludni mert szolgálat után még lementem valamelyik reptérre avagy a munkám mellett vállalt szoftverfejlesztés miatt két szolgálat között olykor 20-22 órát is ültem otthon a gép mellett naponta, bár ekkor a gyerekek már kinõttek a kezem alól, a nejemmel szétmentünk, senki és semmi nem korlátozott ebben... meg is ittam a levét, bár az orvosok azt mondták, egyébként a korábbi egészséges életmódom miatt a szervezetem fizikai állapotában még 40-50 életév van, leszámítva hogy a motor tönkrement, tehát nem terhelhetem nevet de ettõl a vidám alaptermészetem megmaradt, mindenben követem a Madách-i sorokat: TRAGÉDIÁNAK NÉZED? NÉZD KOMÉDIÁNAK, S LEGOTT NEVETNI FOGSZ... még a hatórás szívmûtétem elõtt is megnevettettem az egész altató- és sebészgárdát nevet