Én, mivel bejött a hülye üllõnk, elmentem zuhanyozni. Kiszállok a kádból, ránézek a webkamerára, akkora sugarak vannak, hogy szétszakad az ég. Innentõl kezdve (egy szál törülközõbõl indulva) mintegy másfél perc alatt fényképezõvel a nyakamban, valamint felöltözve kiértem a templomhoz, ahonnan valamelyes nyugati egem is van, persze teli házakkal. Szóval a 400 méteres gátfutás világrekordját szerintem megdöntöttem, már a lépcsõházban két kutyán ugrottam át, pedig a földszinten lakom, az utcán még egyet, majd majdnem felborítottam egy kukabúvárt, szlalomban kikerültem egy templomi kórista nénikét, egy kanyarodó autót és egy fickót, aki épp be akart volna menni a DVD kölcsönzõbe... Nem hiszem, hogy egyhamar elfelejtik, amit ma este láttak... :-))))
Most viszont iszom egy sört... :-)

Ja, a sugárból, ami a házak és a felhõ közé befért, az persze megvan. Olyan erõs fénye volt, mint az utcai lámpáknak...