1986 februárja, sőt március első fele is, több évtized távlatában a legzordabb késő telek közé tartozik. A tartós, visszatérő nagy hideget sarki-szárazföldi légtömegek masszív betörése, majd hosszan tartó uralma hozta. Ennek a szinoptikai korszaknak az "előszobája" a következő kép volt:

Link

Az Északkelet-Európát fedő hatalmas anticiklon déli peremén már feltűnik a rendkívül fagyos kontinentális légtömeg. A Földközi-tenger nyugati medencéje fölötti középponttal ugyanakkor kialakult az a nagyon markáns ciklon, ami dinamikát adva a légáramlásoknak, közvetve oka volt térségünket érő hidegelöntésnek. Ez az életerős légörvény "nekiszorult" az AC délnyugati peremének, ezért az izobárok térségünkben sűrűsödtek, igen megnőtt a nyomásgradiens. Emiatt a talaj közeli dk-i áramlás meglepő módon felgyorsult. Az erős szelet viharos lökések kísérték, a délkeletről fújó erős, viharos bárikus szél pedig kifejezett ritkaság. Ehhez hasonló tartós, erős délkeleti szelet talán azóta se láttam.
Emellett borult ég, és 4-5 fokos hőmérséklet volt jellemző a szóban forgó 2-3 napra. A viszonylag alacsony hőmérséklet már mutatta, hogy itt nem egy szimpla,  szabad C előoldali áramlásról lesz szó.
Február 2-ra aztán az áramlás keletire fordult a Kárpát-medence felett. Ezzel pedig megindult a lábas hideg bezúdulása a medencébe:

Link

A szél északkeletire fordult és mérséklődött. Kisebb havazás, hózáporok voltak ennek a napnak a délutánján. Másnap csökkent a felhőzet, csapadék már nem fordult elő. Ellenben a nappali hőmérséklet már nem emelkedett 0 fok fölé.

Link

A keleties áramlás deponálta a hideg légtömeget a kontinens középső részébe, emellett a mediterrán ciklontevékenység se szűnt meg. A fagyos levegővel telt Kárpát-medence irányába nedves, enyhébb levegő indult meg, így kezdetét vette a havazás:

Link

A következő nagy havazásos etap nem sokkal a hónap közepe után vette kezdetét:     Link     Link     Link

Ekkor viszont már, ahogy ez az "északi AC, mediterrán ciklonok" alapfelállásban gyakori, a ciklon az északkeleti hideget "lefordította" dny-ra, a délnyugati enyheséget pedig "felhúzta" ék-re. Míg Nyugat, sőt Dél-Magyarországon havas, hideg maradt az idő, addig északkeleten jelentős enyhülés, esők köszöntöttek be. Akkora volt a "fejreállás", hogy Pécsen, sőt még Szegeden is tél volt, de pl. Debrecenben 5 fokban eső esett. Budapesten  volt 1-2 olvadó, esős nap, majd visszatért a hó, a hideg ide is. Közben Nyugat-Magyarországon mindvégig "hócsatát" vívott a közútkezelő a több napos, szűnni nem akaró hóeséssel, hófúvással.
Az alacsony nyomású időszak végeztével a hónap utolsó dekádjában -mikor rendesen már enyhülő, kora tavaszias idők járnak- a sarki légtömegek újabb rohamra indultak:

Link     Link     Link

Magas nyomású, teljesen felhőtlen, mérsékelt északi szeles napok jöttek, csikorgó kemény fagyokkal. Országszerte csak úgy "röpködtek" a -20 fokos minimumok, és Budapesten néhány napig a maximum-hőmérséklet is csak -10 fok körüli volt.
Abban az évben az időjárás "elfelejtett" évszakot váltani. A hideg csupán kis enyhüléssel áthúzódott március elejére is:

Link

Még 8-án is lehetett természetes tó jegén korcsolyázni. A tavaszi hónapok is változékony, csapadékos, gyakran kifejezetten hideg időt hoztak, de az már egy másik történet.