Régi történet a következő, de hátha érdekel valakit. 1970 februárjának végét, márciusának legelejét fogom bemutatni. Azért maradt meg ennyire az emlékezetemben, mert akkor egy hónapon belül két nagyszülőm (apai nagyapa, anyai nagyanya) távozott el. Tíz éves voltam, a történtek nagyon megráztak. A "halálos tavasz" időjárási történései talán ezért ragadtak meg bennem.
Kezdődött egy drasztikus, rendkívül gyors felmelegedéssel február végén. Visszaemlékezve biztosnak tűnik, hogy fagyos hidegpárna látványos összeomlása történt, átkeverés révén.
Abban a győri, belvárosi reneszánsz-barokk stílusú házban, ahol az anyai nagyszülők laktak, a lépcsőházi folyosó tulajdonképp loggia volt, toszkán oszlopokkal. Az oszlopok közét elég suta módon üveges ablakokkal töltötték ki. Igen nagy üvegfelületek jöttek így létre, melyeket akkor vastagon, dúsan belepett a jégvirág. Reggel még ez volt a helyzet, délutánra a sok jég mind leolvadt az ablaktáblákról, a folyosón tocsogott, állt a víz. Édesanyám mesélte, hogy ő szedte össze a tengernyi vizet felmosóronggyal, vödörrel.
Az archív térképek alapján február 22-re tippelek, mint a "nagy olvadás" napjára:     Link     Link
Az enyhülés után nagyon érdekes makroszinoptikai folyamat vette kezdetét. A kárpát-medencei hidegpárna összeomlását hozó atlanti félblokk felállás hamarosan teljes blokkba fordult, az így létrejött északias légpálya lehúzott egy jó adag sarki hideglevegőt az északkelet-európai AC peremén a Skandináv-fsz. fölött megrekedt fagyos légtömeghez. Így Észak és Közép-Európában nagy területű "hideg zsák" jött létre, melynek fagyos légtömegeit a közben északkeletire váltott nagytérségi áramlás mind jobban ránk húzott:     Link     Link     Link     Link     Link
Ez utóbbi képen már feltűnik az a poláris expanzió-kezdemény, pontosabban annak rendkívül erős anyaciklonja a Norvég-tenger északi része felett, ami pár nappal később nagy havazáshoz vezetett nálunk. A poláris expanzió gyorsan teknővé fejlődött, ami március 3-ra eljutott a mediciklon-szakba. Fejlett mediciklon képződött, középpontjával a Genovai-öböl felett:     Link     Link     Link
Ennek lett a következménye a március 3-i, észak-dunántúli kiadós hóesés. Előtte való nap naplementekor hideg, tiszta idő volt Győrben. Vérvörös fényeben ment le a nap. Éjszaka aztán havazni kezdett, másnap reggelre már vastag hósipka terült a háztetőkre. A hótakaró jónéhány napig kitartott ezután. Nagyanyámat 10-e táján temették, a temető lucfenyői még akkor is vastagon meg voltak rakva hóval.