Az idei medárdi időszak, mikor is a nagytérségi áramlások -a szokottal éles ellentétben-  kizárják az óceáni hűvös, nedves légtömegeket a kontinens középső részeiből, felidéz egy hasonló, régi júniust: 1976 júniusát. Abban az időszakban is egy stacionárius magasnyomású gerinc biztosított meridionális, azaz észak-déli áramlásokat Európában  -nyugatiasok helyett.  Sőt, annyival érdekesebb volt a helyzet a mostaninál, hogy 1976-ban a gerinc kissé nyugatabbra állt fel, vagyis még reménytelenebb volt, hogy az óceáni hűvösebb légtömegek megközelítsék, elérjék térségünket. Viszont a magasnyomás keleti oldalán az északról, a Jeges-tengerről induló hideg, sarki légtömegek gyenge hűtő hatást fejtettek ki Közép-Európa időjárására. A hűtő hatás Kelet-Európa viszonylatában már erős volt: Oroszország európai területén nem egy napon 10 fok alatti maximum-hőmérsékletek adódtak. Ezzel szemben a gerinc hátoldalán, a kontinens nyugati részein  szinte folyamatos déli, szubtrópusi melegáramlás biztosított azokon a tájakon merőben szokatlan nyár eleji hőséget. Az archív térképek tanúsága szerint a szituáció jún. 7-én öltött határozott formát:     Link
8-án, ha lehet, még egyértelműbb a kép:     Link
Utána is a 10-es T850 környékén maradt térségünk, sőt jún. 13-ra megérkezett a 15-ös is:      Link     Link     Link     Link     Link
Ekkor "szólt közbe" a magas észak. A gerinc átmenetileg retrográd még nyugatabbra mozdult, tőle keletre, Északkelet-Európa felett igen aktív ciklon képződött. A kettő közös áramlási rendszerében észak felől az itt levőnél lényegesen hűvösebb, sarki levegő indult el térségünk felé:     Link
A térkép szerint 15-én  nálunk még meleg volt (főleg délnyugaton), de már közelített a "felmentő sereg"
Az ERA verzióban még alacsonyabb volt a minket északról megközelítő légtömeg hőmérséklete, Közép-Európa északi részén bőven tartalmazott valamivel fagypont alatti "foltokat" 850 hPa-on:     Link
A hidegfront csenevész csapadékzónával, de nagy széllel 16-án napközben vonult át rajtunk. Jún. 17-re az 5 fokos izoterma is túlszaladt országunkon:    Link
Ez a magasban nagyon komoly (több, mint 10 fokos) hirtelen lehűlést jelentett.
A változás azonban igencsak átmenetinek bizonyult. Jún. 19-én már újra bent volt a Kárpát-medencében a 15 fokos T850:     Link
Innentől kezdve, mintha mi se történt volna, folytatódott a júniusi strandidő:     Link     Link     Link     Link     Link     Link
A történtek idején 16 éves voltam, és zsenge korom ellenére feltűnt a júniusi időjárás kakukktojás volta. Valóban nagyon eltért a 70-es évek gyakori óceánilevegő-beáramlásos, változékony, hűvös nyárelőitől. A huzamos strandidő júniusban akkoriban ritkaság volt, 1-2-3 napokat lehetett kifogni egyvégtében, aztán már itt is volt a soron következő lehűlés. 1976-ban viszont meglepetésemre olyan tartósan napos, meleg idő állt be júniusban, amilyen rendszerint csak a főszezoni (júl. 15- aug. 15) időszakban szokott jelentkezni. Nem mondhatnám, hogy én és a kisöcsém felhőtlenül örültünk a nagy melegnek. Napok sokaságán át 29-30-31 fokig szökött fel a hőmérő higanyszála, és kegyetlenül tűzött a nap. Mi pedig a csopaki nyaralónk felső szintjén dolgozó kőműves mester mellett culágerkedtünk. Három segédmunkás kellett volna, spórolás céljából csak kettő lett felfogadva. A harmadik voltunk mi: kettő az egyben. Szüntelen zúgott a betonkeverő az afrikai ég alatt, sokszor én dobáltam bele lapátonként a cementet, mészhidrátot, homokot. Utána pedig szintén mi hordtuk vödrönként, és csigáztuk fel az emeletre a "majtert"
Szakadt rólunk a víz. Szoktam mondani, a verejtékünk bent van a falakban...
Egyszer meg is lógtunk a strandra, mikor már nagyon tele lett a hócipőnk a reggel 6 órai keléssel és az egész napos munkával. Vakációzó diákgyerekek voltunk, vagy mifene... Na, a mester meg a két culáger felmentek az állványra, a mester egymaga több volt egy mázsánál. A deszka letört alattuk, a mester a falban akart megkapaszkodni, pár körme lejött... Mire felértünk a strandról, nagy kötéssel a kezén, szitkozódva fogadott. A szomszédság pedig kollektíve röhögött a humoros történeten.
A 16-i hidegfront érkezése is érdekes volt. Délelőtt Balatonfüreden voltunk agylohasztó, fülledt melegben. A hajóállomásról nézve akkora gomolyfelhők emelkedtek a hegyek felett, hogy a csúcsuk az ég tetejét verte. Ilyen óriási kumulonimbuszokat talán azóta se láttam. Mégsem lett zivatar. Kora délutánra a felhőtornyok összeroskadtak, helyettük maradványfelhőzet borította be az eget. Később ez is távozott dk felé, kisütött a nap. Ezzel egyidőben azonban bedöngetett a balatoni főszél, az északnyugati. Mégpedig betyáros erővel. Építkezési területté vált telkünkön vitt mindent: homokot, takarófóliát. Érdekes módon napsütés mellett csökkent a hőmérséklet mintegy 10 fokot! Késő délután már cidriztünk a rövidujjúban, sortgatyában. Másnap reggelre az Északi-khg. területén helyenként 3(!) fokig csökkent a hőmérséklet a rádió szerint.
Szép, életre szóló élmény volt ez a frontátvonulás.
Azon a nyáron a július első fele is még nagyon meleg volt, utána viszont "lecsavarták a kanócot." Augusztus már csak mérsékelt melegeket hozott.