1977 júliusa a skandináv ciklonok és a hidegleszakadások hónapja volt, szemben ennek a hónapnak az átlagos jellegével. A júl. 15-el kezdődő hűvös epizóddal már foglalkoztam. A soron következő észak-európai alacsony nyomású "roham"  júl. 18-ra , 19-re és 20-ra esett:     Link     Link     Link
A 995 hPa-ig süllyedő középponti nyomás formás ciklontevékenységet jelent. A ciklonokat csaknem kitöltő alacsony hőmérsékletű légtömeg a kontinens nagyobb, északi és középső részén az átlagosnál jóval hűvösebb időt okozott.
Ilyen előzmények után jött az igazi "nagyvad" a hónap utolsó dekádjában. Klasszikusan szabályos hidegleszakadás, teknőképződés követte a nyugati áramlásos intermezzót:     Link     Link     Link       Link
A Skandináv-fsz. fölötti, 985 hepás cikloncentrum, hozzá a légörvény szokatlanul hatalmas kiterjedése zsenge korom ellenére felkeltette a figyelmemet. A szép emlékű "5 perc meteorológiában" is megemlítette a szakember az óriásciklont, hozzátéve, hogy a légörvényt "a hűvös óceáni, és a meleg szárazföldi légtömegek egymásra hatása hozta létre"
A ciklon hidegfrontja mögött ismét jó adag igen hűvös levegő érkezett Közép-Európába. Maga a front 26-án a délutáni órákban érkezett meg a Dunántúlra. Éppen Csopakon volt a család. Déltől erősen megnövekedett a felhőzet, kora délután közepes erejű zivatar képződött. A záporos, szeles időben akkor már csak 20 fok körüli hőmérsékletet mértünk. Apám, aki egyáltalán nem volt egy strandoló típus, kiakadt az időjárásra: panaszkodott, hogy már sose lesz nyár! Ilyet azelőtt soha nem hallottam tőle. Másnap felutaztunk Győrbe, a vonatról leszállva közepesen felhős idő, és 19 fok fogadott késő délután. Emlékeim szerint abban az évben augusztus eleje sem hozott nagyobb melegeket. Az archívum szerint azért volt egy próbálkozása a kánikulának júl. 31-én, de már aug. 1-jén hidegfront érkezett, mögötte tartósan hűvöskés idő köszöntött be:     Link     Link     Link