Bár már beléptünk az augusztusba, még egy nagyon hűvös, kifejezetten viharos, esős júliusi epizódot szeretnék felidézni, mégpedig 1996-ból.
A legnagyobb nyári bárikus viharok egyike volt, amit megértem (ha nem a legnagyobb)  Egy, a közvetlen közelünkben elvonuló ciklon hozta. A Balaton keleti medencéje környékén komoly károkat okozott, ahogy alább majd látjuk is.
A szinoptikai előzmények július elejére nyúlnak vissza:     Link
Észak-atlanti / jeges-tengeri markáns teknő tűnik fel, erős nyugati (azori) támasztó anticiklonnal.
A helyzet további alakulása:
Link     Link     Link     Link
Az utolsó térkép már mutatja, hogy az északi, nagy kiterjedésű ciklon "lefial", peremciklont hoz létre a Genovai-öbölhöz közeli középponttal.
Ez a következő napokban gyorsan fejlődve, mélyülve északkelet, majd észak felé haladt, és alaposan érintette térségünket:
Link     Link
A ciklonközpont 8-án napközben tartózkodott a Kárpát-medence felett. Hátoldalán -ahogy a sűrű izobár-vonalak mutatják- nagy nyomásgradiensben, viharos északnyugati széllel dőlt be az igen hűvös levegő (5- T850) Közben folyamatos, intenzív esőzés volt. A nyári "rondaidő" egyik típuspéldája.
Személyes emlékeim: előtte való nap délután Balatonalmádiban voltunk. A "spiritusz" addigra teljesen kipárolgott a levegőből. Kellemes hőmérsékletben sétálgattunk a központban felállított piaci sátrak között, egyenletesen befelhősödött ég alatt. Pár festői külsejű Nato-katona is arra ténfergett (akkor volt a délszláv háború), jól megjegyeztem őket.
Másnapra megjött a csapóeső és a viharos balatoni főszél. Ez olyannyira tombolt, hogy a csopaki kertünkben gyökerestül  kidöntötte a termetes szilvafánkat. A strand gyönyörű, öreg nyárfáit annyira megtépázta, hogy nem sokkal utána mind ki kellett vágni őket.
Mindeközben a hőmérséklet a 15 fokot sem érte el. Az utána következő pár napban is folytatódott a hűvös idő.