Még 3 eset  alapvető, "évszakváltó" ősz eleji lehűlésre. Az egyik nagyon régről, a másik a "középmúltból", a harmadik pedig szinte tegnapi történet. Évszám szerint 1977, 1996 és 2010 "trófeáiról" beszélünk.
Az 1977-es igazi "hirtelen halál" volt. A hidegfront 9-én a reggeli órákban érte el Észak-Dunántúlt. Előtte hosszú napokig 10 fok fölött volt országszerte a T850, az augusztus végén kialakult meleg időszak nagyon "itt felejtette magát" szeptember elejére. A 22-27, 23-28 fokos nappalokat langymeleg éjszakák követték legalább egy héten át, mintha nyár derekán jártunk volna. A langyos késő estéken, korai sötétségben nagyokat sétáltam a győri utcákon. A belvárost betöltötte a (ma már nem létező) növényolaj-gyár kellemes pörkölt szotyi illata. Ez arra mutatott, hogy nagyjából nyugati irányból fúj a szél.
Szeptember 9-én pénteken már felhős időre keltünk, nem sütött a nap. Gimnazista voltam akkoriban a győri bencés gimnáziumban, az első óránk aznap matek volt, ha jól emlékszem. Az óra közben esti sötétség támadt, fel kellett kapcsolni a villanyvilágítást. Hamarosan esni, majd szakadni kezdett az eső. Ezzel együtt viharos széllökések is érkeztek északnyugatról. A dühöngő szél szétporlasztotta az esővizet, a háztetők "füstöltek", mint egy téli hófúvásban. A közelemben levő padban ülő, Feri nevű osztálytársam (aki egyébként hozzám hasonlóan fogorvos lett) halkan megszólalt: Szodoma és Gomora... Tényleg volt valami végítélet-szerű abban az időjárásban.
Villámlás és mennydörgés azonban nem volt, az erős zápor is legfeljebb fél óráig tartott. A tanórák végére (azaz délután egy óra tájára) a eső elállt, de borult maradt az ég, rohantak a felhők. A szél is erős maradt. Napközben a hőmérséklet nem emelkedett, hanem süllyedt. A reggeli 17 fokról kora délutánra 12 fokra csökkent a hőmérséklet.
A korabeli szinoptikai térképek:     Link      Link
Klasszikus hidegbetöréses helyzet, hidegáramlás északnyugatról egy brit AC és észak-európai ciklon közös áramlási rendszerében. Mindenesetre feltűnő a hideg levegő igen gyors, "agresszív" térfoglalása. A beorrosodó nyugati támasztó AC mintegy "ránk döntötte" a sarki légtömeget. 11-én már a 0 fokos T850 is befigyelt Északkelet-Magyarországra. A következő napokban is maradt a szokatlanul hűvös idő, helyenként megjelentek a hajnali gyenge fagyok. Tény, hogy a hidegáramlásnak volt miből táplálkoznia, hiszen szeptember legelején a sarkvidéken kiterjedten előfordult -10 fok, kis területen pedig -15 fok 850 hPa-on:     Link
1996-ban is drasztikus hidegbetörés volt szeptember első dekádjában. A szinoptikai kép is különleges: a nyugati támasztó AC ezúttal keletebbre, a Norvég-tenger térségében épült fel. A ciklonrendszer, melyhez a hidegfront tartozott, szintén eléggé keleten helyezkedett el: egy középpont Ukrajna, a másik pedig Észak-Oroszország felett:     Link     Link
Az eléggé meleg szeptember eleji előzményeket követően tehát 5-én érkezett meg északnyugatról a hidegfront.   
Szeptember 7-re a kelet-európai alacsony nyomású központok fuzionáltak, a ciklon aktivitása fokozódott. Térségünkben nőtt a nyomásgradiens, erősödött a szél. Ezzel együtt a csapadékzóna keletről "visszapörgött" térségünkre:       Link     Link
Ez a nap -ti. hetedike- arról nevezetes, hogy ekkor látogatott el Győrbe II. János Pál pápa. Nem lehettem ott a bámészkodók között, mert éppen ezen a szombaton egész napos ügyeletet láttam el. A Liezen-Mayer utcai rendelőintézethez közeli főúton azonban végighaladt a pápa a "pápamobilon", kíséretével együtt. Kisétáltam a rendelőből, megnéztem a pápát. Az ipari parkban tartott szabadtéri misét már a tévében láttam.
Óriási tömeg volt, és óriási szél. A vihar erősen lobogtatta a pápa ornátusát. Jó humorú pap volt a Szentatya, mert azt mondta erre: nagy a szél, de nem baj; hiszen akkor is szél fújt, mikor az első pünkösdkor eljött a Szentlélek és leszállt az apostolok fejére...
A mise idején még nem esett az eső, de délután szemerkélni kezdett, majd fokozatosan növekedett az intenzitása, ahogy visszapörgéskor illik. A szél se gyengült, így hamarosan igazi "csúf idő" állt elő. A hőmérséklet csupán 12-13 fok volt, gyengén be kellett gyújtani. Egyébként ez volt az az év, mikor szeptember elején nálunk elkezdődött a fűtésszezon. Hetedikétől egy napra se lehetett már abbahagyni a fűtést.
Ezek után ugorjunk egy nagyot 2010-re. A 2010-es augusztus azért emlékezetes a számomra, mert akkor regisztráltam a Metnet-be. Természetesen már évtizedekkel azelőtt szokás szerint naponta nézegettem az időjárási térképeket (akkoriban még bizonyos hírlapokban), és akkor is. Ezt láttam:     Link
Megörültem ennek az északkelet-európai központú, nagyméretű ciklonnak. A légörvény elég stabilnak bizonyult, főleg emiatt feltételeztem, hogy a hátoldali hideg levegője hamarosan eláraszt majd. Ezt meg is írtam hozzászólásban. Erre egyik kollégánk (sajnos már nem él) azt írta, hogy nem valószínű a hűvös levegő betörése, "eléggé védve leszünk ettől". Biztosan a szerencsémnek volt köszönhető, hogy ezúttal nekem lett igazam. 28-án egy balti középpontú ciklon hátoldalán megérkezett a hűvösebb légtömeg:     Link     Link
Az alapfelállás tartósnak bizonyult, sőt augusztus 31-től egy aktív ciklonrendszer képződött térségünktől keletre, délkeletre, egy brit AC által jól megtámasztva:     Link         Link     Link
Ennek következtében több napon át dőlt be az igen hűvös levegő a Kárpát-medencébe, és jelentős csapadék is érkezett. Szeptember 1-jén és 2-án orvosi továbbképzésen vettem részt Pécsen. 1-jén kora reggel indultam el a csopaki házunkból autóval. A Balatonnál már tartós eső esett, erős szél és csípős hűvösség mellett. Mikor késő délelőtt Pécsre értem, ott még nem volt folyamatos eső, de a Mecsek felől kövér felhők jártak, és időnként rázendített a zápor. Délutánra aztán állandósult a csapadékhullás, időnként zuhogott az eső.  A Zsolnay negyed fölött, a belváros északkeleti szomszédságában szálltam meg egy panzióban. A környező meredek utcácskákban patakzott a víz. Egész éjszaka szakadt, és tombolt a szél. Eső verte a tetőablakot a szobámban. Már előző nap gyengélkedett az autómban az akkumulátor, ezért direkt orral előre álltam be a meredek utcába. A nedves időnek hála, reggelre az aksi teljesen kaputtot mondott. Megpróbáltam legurulni, így megforgatni a motort. Az autó azonban nem akart megmozdulni! Úgy kellett megkérnem egy éppen arra járó, kissé kapatosnak kinéző ipsét, tolná meg az autómat. Így már elindult a motor. Hát, ilyen kalandok kötődnek ehhez az időjárási helyzethez...