Ezúttal 2 időjárási érdekességet hoztam, és elevenítek fel. Az első elég régi, 1974-ből való. Erre a rendkívüli időszakra azt a címkét ragasztanám, hogy a "Rettenetes Orsolya". (Éppen akkor, 14 évesen találtam ki rá ezt a nevet.)
Az utóbbi évek történéseiből kiindulva a fiatal kollégákban az az impresszió alakulhat ki, hogy október általában sok napsütéssel, nagyjából szárazon, többnyire magas hőmérsékletekkel telik. Tény, hogy gyakran ezt a "vénasszony nyaras" arcát mutatja, de van egy másik is neki...
1974 októbere végig nagyon változékony, ciklonos, hidegleszakadásos/keveredési zónás, roppant csapadékos és szeles volt. Ebből a szempontból bízvást mondhatjuk, hogy extremitást képvisel. Se azelőtt, se azóta nem fordult elő ilyen "háborús" őszközép. A hónap folyamán legfeljebb pár napos megnyugvások voltak. Aki azonban azt hinné, hogy a hidegleszakadásos, meridionális októbert zimankós tél követte, rettentő nagyot tévedne. 1974/75 hétpróbás, gonoszul enyhe tél volt, csak január legvége és február hozott pár közepesen fagyos, de száraz időszakot.
Nézzünk néhány jellemző archív térképet:
Link     Link     Link
A lényeg, hogy rengeteget esett az eső. Ezen az őszön voltam elsős gimnazista, és akkor is -1976 októberéhez hasonlóan- kihajtottak minket az écsi szőlőbe szüretelni. Csakhogy azokban a napokban, 1976-tal szöges ellentétben, nem simogató napsütés fogadott a löszdombokon. A borult ég alatt minduntalan eleredt az eső. Ballonkabátban baktattunk fel a szőlők között, mellettünk ment Lambert atya, aki angoltanár volt. Ő valami hideg libasültről kezdett beszélni, mi diákok meg rávágtuk, hogy hideg van, de libasült nincs! Nekiálltunk a szedésnek, de egyre jobban esett, így aztán hamarosan kiparancsoltak a sorok közül. Aznap korán haza vonatoztunk, egy jó nap volt.
Volt olyan is, hogy egy éjszakára megnyugodott az idő, kiderült az ég. Reggelre köd képződött, ködösek lettek a győri, belvárosi utcák. Ez egy vasárnapon történt, nekünk pedig  minden vasárnap reggel diákmisére kellett mennünk (jópofa diákévek voltak: szabad szombat nuku, és vasárnap is be kellett menni az osztályterembe, majd onnan a templomba). Az alatt az öt perces gyaloglás alatt, ami a lakásunkat a bencés templomtól és gimnáziumtól elválasztotta, a szél szétfújta a ködöt, és a beborult égből újra esni kezdett az eső...
Azokban a hetekben volt egy jellegzetes ciklonátvonulásos epizód is. Az esős, délnyugati szeles éjszaka után kora délelőtt fordult be a szél északnyugatiba. A különben is borult égen sötét felhősor vonult délkelet felé, ami szinte leszakadt a vizektől...Esett és esett szakadatlanul, erős északnyugati szél, és kb. 8 fok mellett. Ezen a napon tesióra keretében úszni vitte az osztályt a goromba, gunyoroskodó civil tornatanárunk a termálfürdőbe. Valahogy elhagytam a zoknimat az öltözőben, anélkül kellett félcipőt húznom. A gunyoroskodó ipse ezt észrevette, miközben a Rába-hídon vonultunk át a zuhogó esőben, óriás tócsák között. Rögtön én lettem Bőrharisnya, röhögött az osztály... Úgy emlékszem, ennek az időjárási epizódnak a végén olyan hideg lett, hogy Kékestetőn leesett az első hó.
Aztán jött Orsolya. Nem mindennapi ciklon volt, manapság alighanem nevet is kapna  -legyen hát a neve Orsolya. Észak-atlanti ciklonként született, majd egyenletes, feltartóztathatatlan mozgással helyeződött délkelet felé, a kontinens közepébe (jelenkorunkban nem nagyon látunk ilyeneket!)  Érdemes végigkövetni az útját:
Link     Link     Link     Link     Link     Link
Látjuk, hogy október 21-én (azaz Orsolyakor) ennek a ciklon-óriásnak épp a középpontja vonult el térségünk közvetlen közelében. Ezen a hétfői napon reggeltől estig esett, időnként zuhogott az eső, és tombolt az északnyugati szél. A városon vízeséssé változott ereszcsatornák, tóvá duzzadt tócsák lettek úrrá. Egy 8 emeletes szalagházban laktunk a Szent István (akkor Tanácsköztársaság) út mellett. A ház egyik oldalán kis utcácska húzódik, ami azt a Rába szállótól elválasztja. Ezen a miniatűr grundon szoktak a ház gyerekei focizni anno, de a Rettenetes Orsolya idején legfeljebb vízipólózni lehetett volna ott. Az utcát teljesen elöntötte a víz, csónakázni volt kedve az embernek. Mindenki panaszkodott a rengeteg eső miatt. Amand atya, a biológiatanárom órán azt mondta, elképesztő mennyi víz lezúdul.
A vissza-visszatérő nagy esőzéseknek november elején vége szakadt. Hideg, ködös idő jött, emlékszem november 7-én reggel (akkoriban ez a nap a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe volt, munkaszünet) zúzmarás köd, vastagon befagyott tócsák voltak még a belvárosban is. Majd jött november és december, de az igazi tél nem jött.