Hogy ne csak régi híres októberi hidegekről, de melegekről is szó legyen, példának felhozom az 1984-es esetet. Nézzük csak ezeket a térképeket:
Link Link    Link      Link     Link     Link     Link
Látjuk, hogy szinte az egész első dekád déli szeles, melegbeáramlásos volt. Ekkor már másodéves egyetemista voltam a Semmelweis-en, és ott is elvitték a hallgatóságot "malenkij robot-ra". A bács-kiskun-megyei Izsákra  vonatoztattak le, ahol is almát szedtünk az ottani állami gazdaságban.
Valami nagyon "gazdasági" épületben szállásoltak el. Talán zsellér-szállás lehetett egykor. Mindenesetre kimeszelték, de a dohosság maradt...
Emeletes ágyas helyiségek voltak kialakítva, mint katonáéknál, és minden szobában volt cserépkályha. Na, a városi gyerekek ennek nagyon megörültek, és igen hangulatosan jól bedurrantottak brikettel a vegyes tüzelésű kályhákba (akkor még sokan tudták, hogy kell szénnel fűteni).
Na, lett olyan meleg, hogy egész éjszaka tárni kellett az ablakokat. Napközben kifejezetten nyárias, napos, déli szeles meleg idők jártak. Szóltam is az Edit nevű csoporttárs lánynak, hogy "ez a meleg szél hidegfrontot, lehűlést jelez". Erre ő: kis csoportmeteorológus (pedig hol volt még akkor a Metnet...)!
Nagy szerencsémre véletlenül bejött a meglátásom, nemsokára gyökeres fordulat, erős lehűlés, igazi évszakváltás jött:
Link      Link
Abban az évben egyébként kegyetlenül szigorú tél köszöntött be, az utóbbi évtizedek egyik legkeményebbike. 1985 január elején megállt a jég a budapesti hidaknál, gyerekek mászkáltak rajta.

Nem véletlen egyébként, hogy az őszi időjárási emlékeim jelentékeny része ezekkel a betakarítási "kényszermunkákkal" kapcsolatos. Mély nyomot hagytak ezek az emberben, mindjárt világos lesz, hogy miért. 1980 szeptemberében például a Szabolcs-Szatmár megyei Demecserre vitt a "hadifogoly-vonat" almaszüretre. Abban az évben még a győri KTMF (Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola) hallgatója voltam (volt nálam egy nagy vargabetű a pályaválasztásnál...) Ez is jellemző: győri főiskolásokat Szabolcsba  -miért ne? Na, ott igazán istállóban volt a szállásunk (bár ezt is kimeszelték, lebetonozták). Még trágyaszag is volt odabent. Tisztelt tankörtársaim azzal kezdték, hogy az első este, vacsoránál jó adag hashajtót csempésztek a paprikás krumplimba... Na hiszen!
De legalább jó hidegbeáramlásos, szeles, jobbára hűvös idő volt azon a héten:
Link     Link     Link      Link
Volt egy tipikus hidegfront mögötti, sorozat-konvekciós nap (az archívum szerint szept. 2-a), mikor Szabolcs nagyon kitett magáért. Délelőtt, míg szedtük az almát az almásban, gyakran kisütött a nap, és az időnként élénk északnyugati szél ellenére szinte meleg volt. Majd dél körül sötét felhők nyomultak előre északról, ahogy az ilyenkor kell. Hamarosan zápor szakadt a nyakunkba, és dörgött-villámlott is, mint a fene. Az erős szélben mindjárt esett vagy öt fokot a hőmérséklet. Az eső hamarosan elment, mi egypáran pedig az esti "szabadfoglalkozás" alatt bebuszoztunk Nyíregyházára sörözni. Akkor kaptuk aznap a második nagy záport. Locsogott a víz az utcán, süvített a szél. Olyan hideg lett, mint egy hűvös októberi napon. De senki se bánta, mert egy kafa sörpincében kellemesen besöröztünk. Egyébként őszintén elcsodálkoztam, milyen szép, rendezett város Nyíregy. Ilyen az egyszeri (inkább tapasztalatlan) dunántúli. Hajlamos  azt gondolni, a Duna vonaláig tart a világ...
A következő napok már magasnyomásúak, naposak, de semmiképp se melegek lettek. Olyan hideg hajnalokkal, hogy visszaemlékezve az ember nem csodálkozik Nyírlugoson. Az "istállóban" nem volt fűtés. Az egyik, alföldi illetőségű tankörtársam meg is jegyezte: kényes dunántúliak vagytok, mit fáztok már annyira... El lehetett volna menni Sóstóra strandolni, de valahogy nem sokunknak volt kedve.
1980-ban a késő ősz és a tél eleje nagyon érdekesen alakult, de erről majd később.