EGY KAZAHSZTÁNI KALAND!

A történet egészen 2019. december 17-re nyúlik vissza. Ezen a napon volt a szokásos Sörvényes Workshop este, mely a szupercella. hu által időszakosan megszervezett összeröffenés az Il Treno sörözőben, mely a Széll Kálmán térrel szemben található.
Erre a találkozóra én is elmentem. Nagyon jól telt. Laczkó Márk is eljött, akit néhány éve ismerek, elsősorban a szél szeretete által, hiszen hozzám hasonlóan ő is szél mániás. 
A találkozón felvetette, hogy elmennék - e vele Kazahsztán fővárosába, Nur Sultanba ( korábbi nevén Astana). Azt mondta,  2 főre már le van foglalva a szállás. 
Némi hezitálás után igent mondtam, bár eleinte még nem éltem bele magam a dologba. 
Ez végleges elhatározássá akkor vált, mikor karácsonykor lefoglaltam a repülőjegyet a Budapesti Liszt Ferenc repülőtér - Nur Sultan vonalra.

Röviden azt kell tudni Kazahsztán fővárosáról, hogy a világ második leghidegebb fővárosa, és hírhedt a többszöri téli hóviharairól. A tél általában november elején kezdődik, és április elején ér véget, tehát általában 5 hónapig tart. A várost átszelő Isim folyó rendszerint befagy hosszú hónapokra. A januári-februári 2 hónapos átlaghőmérséklet mindössze -15 fok körüli.
A nyár meleg, mértek már a városban 40 fok feletti hőmérsékleti értékeket is, több alkalommal. Szélsőséges és száraz kontinentális éghajlat jellemzi a várost. Az éves csapadékmennyiség 350 mm körül van. Egész évben szeles időjárás uralkodik, főleg tavasszal nem ritkák a 100 km/h feletti széllökésű napok sem. 
A város lakossága közel 1 millió fő, jórészt kazahok és oroszok lakják.
1996-ban lett Almati helyett az új főváros. Azóta dinamikusan fejlődik, nagyobb részben a kőolaj miatt. Igen gazdag, fejlett város, noha fiatalkora miatt történelemben szegény.
Békesség, és alacsony bűnözési ráta jellemzi a várost, és nincsen háború. Egyetlen hajléktalannal találkoztunk csak a héten, ez is 27-én volt az utolsó napunkon. Egyetlen negatív élmény sem ért minket a 8 nap alatt a városban. Az emberek kedvesek. A közlekedési morál viszont teljesen más, mint Magyarországon. Nagyon határozottan és szabadon vezetnek az emberek, és gyakorlatilag egy perc nem telik el az utakon, hogy ne dudálna valaki. Ez rendszeres volt.

Eljött jan. 19-e vasárnap : Egy átbulizott éjszaka után fáradtan tértem haza hajnalban, majd rövid pár órás alvás után izgalmakkal telve ébredtem reggel. Fél 11 körül megérkeztem a reptérre, és rövidesen találkoztam Márkóval. Itt már tudtam, hogy nincsen visszaút, de nem is akartam, hogy legyen. 
A Wizz Air fapados légitársaság közvetlen járatával indultunk Kazahsztánba. 2 éve már közvetlen járattal, a drága és huzavonás átszállás nélkül, és vízummentesen, 5 óra körüli hosszúságú repülőúttal el lehet jutni ebbe a belső - Ázsiai országba. 
A gépünk indulása 12:40-re volt kiírva, és pontosan is indult. Ködös, hidegpárnás, zúzmarás időjárás volt a reptéren. Egészen Kazahsztánig végig anticiklonális körülmények között utaztunk, így abszolút turbulencia mentesen, nagyon nyugalmasan telt az út.
A repülés kb. 5 óra volt, az időeltolódás 5 óra, így helyi idő szerint 23 óra előtt kicsivel érkeztünk meg a Nur Sultan Nazarbayev repülőtérre. A reptérre érve sok havat tapasztaltunk, így tudtuk, hogy ez egy jó hét lesz. A hőmérséklet - 5-6 fok között lehetett kb. 
Egy uber taxis kazah férfi vitt minket a szállásunkra. A szállás kb. 15 km-re volt a reptérről. 
A szállásig gyönyörködtünk a vastag hótakaróban és a méteres hóhegyekben. 
A szállásunk közel volt a belvároshoz, mindössze 500 méterre kb., és kertvárosias övezetben volt. Éles kontraszt volt a kertvárosias övezet és a belvárosban lévő felhőkarcolók között.
A szállásunkra érve rengeteg havat láttunk, és a széntüzelésből eredő tömény füstszagot éreztük. Már eleve ez adott egy jóféle szibériai hangulatot. MEg az az igazi tömény, oroszos benzinszag.

Jött jan. 20-a hétfő. Ez a látvány fogadott reggel az ablakból. 

Délelőtt nyakunkba vettük a várost, és gyalogszerrel néztük meg. Egészen estig. Tulajdonképpen az egész hét így telt. Délelőttöl - estig gyalog jártuk a várost, napközben a Khan Sátorban ettünk, mely a világ legnagyobb sátra, vagy pedig a Keruem-ben, mely egy bevásárlóközpont a szállásunktól nem messze, kb. 500 méterre a belvárosban. Esténként a szállásunkhoz közeli boltot kerestük fel, és ott vásároltunk. 

Hétfőn csendes, borongós, hideg időjárás volt, hidegpárna jelenséggel. A felhőkarcolók teteje egész nap felhőben volt. Márkó elhozta a hőmérőjét, mely egész héten szorgosan mérte a hőmérsékletet a szálláson az ablakban. Hétfő reggel kevéssel - 13 fok alá csökkent a hőmérséklet, és a maximum is mindössze - 8-9 fok között volt. Ez a nap még szárazon, és szeles időjárástól mentesen telt. Mérsékelt széllökések voltak csak. Éjszaka gyengén havazni kezdett. 

Kedden egész nap borongós időjárás volt, többszöri gyenge havazással. A szél feltámadt, egyre inkább élénk lökések kísérték, így a laza porhavat elkezdte hordani. Alacsony hófúvás volt. A hőmérséklet lassan emelkedett a nap során. A kezdeti - 8-9 fokról - 5-6 fok közé emelkedett a hőmérséklet. 

Szerdán már kezdett fokozódni a helyzet. Egész nap borongós ég volt, többszöri gyenge, olykor mérsékelt havazással. A szél egyre erősebb lett a nap során. Délután már viharos 60-70 km/h közötti lökések lettek. Már ekkor közepes, majd lassanként magas hófúvásokat tapasztaltunk a város több pontján. Estétől megkezdődött a hóvihar. Gyakori közepes havazás, 70-85 km/h közötti széllökések voltak. Egész éjjel tombolt. A hőmérséklet - 5 fok körül alakult egész nap. 

Csütörtökön kivételesen nem néztünk helyi látványosságokat a városban, hanem a hóviharnak éltünk. Déltől - estig voltunk kint, ahogy a hét minden napján, úgy ezen a napon is gyalog jártuk a várost. Egész nap havazott, és viharos szél tombolt. Még éjszaka is végig kitartott. A legerősebb széllökéseket 85-90 km/h közé saccoltuk. Újabb méteres hóhegyek képződtek. A közlekedés kissé akadozott, de azért látszik, hogy Nur Sultan nem Budapest. Azért lényegesen a helyzet magasabb fokán voltak az illetékesek. A hőmérséklet - 3-4 fok között alakult egész nap. 
Már a vasárnapi megérkezésünkkor szemeztünk ezzel a csütörtöki nappal, hogy bizony komoly hóvihar várható egész nap, és a nap végén örömmel konstatáltuk, hogy bejött a dolog, és eredményes nap volt. Sőt, még többet is kaptunk, mint vártunk. Azt mondtuk erre a napra, hogy életünk hóvihara volt. 
A reptéren a hivatalos mérések szerint 58 km/h volt a legerősebb órás átlagszél, és 72 km/h volt a Wgmax. 

Pénteken is borongós ég volt, szinte egész nap havazott, napközben közepes intenzitással, sőt olykor intenzíven is. A szokásos porhó helyett ezen a napon már egyre inkább a porhó mellett kissé vizesebb hó esett, és olykor nagyobb pehelymérettel is. Megenyhült az idő, a reggeli - 3 fok után napközben 0-1 fok volt. Itt-ott minimális olvadás volt a városban, de nem ez volt a jellemző. Estétől erős lehűlés kezdődött, éjjel már - 5-6 fok volt. Egész nap erős szél fújt közepes, hajnalig a dühöngő szélviharban még magas hófúvásokkal. 

Szombat délelőttig még újabb gyenge havazás volt. Délelőtt felszakadozott a felhőzet, és kisütött a Nap. A héten először. Jól esett mindkettőnknek, hiszen másfél hete nem láttunk napsütést. Megláthattuk ezen a napon a város napos, vastagon havas oldalát is. Nagyon szép és hangulatos volt. Délután hidegfront érkezett hózáporral, viharos széllökésekkel. Igazi hóvihar feeling lett megint, a nap legerősebb szakasza volt ez. Aztán csökkent a felhőzet, végül estétől ismét beborult az ég. Este és éjjel sem hullott csapadék. Egész nap erős, olykor viharos szél fújt közepes, olykor kissé magas hófúvásokkal. A hőmérséklet estig folyamatosan hűlt, reggel - 8 fok, estére - 13-14 fok lett. 

Vasárnap elvileg az utolsó napunk lett volna a városban. A délután derekáig csapadék nem hullott, és kora délutánig több órás napsütés volt, a szombati naphoz hasonlóan. A hőmérséklet a hajnali - 13 fok után reggelre több fokot enyhült, - 10 fok köré, majd délutántól beállt egyre inkább - 6 fok közelébe. 
Estig erős, viharos szél fújt közepes, olykor magasabb hófúvásokkal. A délután derekától gyenge, majd közepes havazás indult, mely az egyre viharosabb széllel karöltve már estig komoly hófúvást okozott. 
Kora este 6 h körül épp indultunk a boltba, mikor a Márk közölte, hogy kapott SMS-t a Wizz Air - től, hogy törölték az este 23:25-kor induló járatunkat, és 24 órával későbbre, 27-e hétfő késő este 23:25-re tették át. 

Bolt helyett a szállásunkra mentünk hogy a WiFi segítségével a szálláson megnézzük az e-mail-jeinket, hogy valóban igaz-e a hír. A hír igaz volt, törölték a járatunkat a hóvihar miatt. Titkon bíztunk benne hogy így lesz, hiszen a modellek újabb jó kis hóvihart adtak, igaz a csütörtökivel ellentétben nem egész napos, hanem néhány órás hóvihart vártak estétől - hajnalig. Másrészt átakartuk élni ezt is, és rossz lett volna, ha ezt a repülőtéren, zárt körülmények között kellett volna átélni. Harmadrészt pedig megnyugvással töltött el minket, hogy ebben az ítélet időben nem indították el a gépet.
Délután mikor megjöttek az első 70 km/h feletti lökések, hirtelen olyan érzésem támadt hogy ez a vihar a csütörtökinél is erősebb lehet, és az előrejelzett értékeknél is, így 100 km/h körüli max. lökéseket tippeltem. Végül be is jött a tippem. 
Estétől kb. 8 órától kezdődött életünk eddigi legdurvább hóvihara.
Szerencsére a szállásunkon volt még hely, így tudtunk még egy éjszakát ott eltölteni. 
A szálláson némi tanakodás után este 9 körül mentünk ki Markóval terepre és éjjel 1 - ig, mintegy 4 órát voltunk kint a - 6 fokban, erősen viharos szélben, és sűrű havazásban. Egész este és éjjel szakadt a hó, és a 90-100 /h közötti lökések szinte egybefüggő hófalként hordták. Pont az események sűrűjében, és a legerősebb viharban voltunk kint terepen, és jó sok videót csináltunk. A legerősebb széllökéseket a városban 100-105 km/h közé saccoltuk. Tele élményekkel tértünk vissza éjjel 1 körül a szállásra, és örömmel konstatáltuk, hogy életünk hóviharát éltük át. Még a boltba se mentünk el, pedig eredetileg az is tervben volt a vadászat mellett. 
A hivatalos reptéri mérések alapján este 9-től - éjfélig a 3 órás átlagszél egészen hihetetlen, 72 km/h-s érték volt, a Wgmax pedig 94 km/h volt. Akár egy gyenge trópusi vihar erősségének is elmehetett volna majdnem ez az esemény.
A felhőkarcolók mellett egy szűk utcában Márkó szerint akár a 140 km/h-s széllökések is meglehetettek.
Ez reális tipp volt, hiszen mikor délután arra jártunk, a belvárosban kb. 70 km/h körüli lökések lehetettek, de kicsivel arrébb ott a felhőkarcolók mellett ahol jártunk már az embereket döntögette a szélvihar.


És akkor jött jan. 27-e hétfő, a bónusz napunk. Egész délig erős, hajnalig viharos szél tombolt. A reggelhez közeledve csitult a vihar, de még erős hófúvás volt, hatalmas hóhegyekkel. Délutánig még erős volt a szél, majd délutántól csendesedett, és estig jellemzően élénk lökések voltak már csak. Sok volt a felhő egész nap, időszakos kevés napsütéssel. Napközben még volt átmeneti kisebb havazás. Ez a nap már inkább a pihenéssel telt Nur Sultanban, igaz azért voltunk terepen is. A hőmérséklet - 4-7 fok között alakult a nap folyamán. 
Este fél 8-köré kérte Markó a taxit, jött is időben, 8 körül már a reptéren voltunk. Addig még egy utolsó tekintetet vetettünk a gyönyörű és vastagon havas, igen modern városra. 
Este 23:25-re volt kiírva a gépünk, végül közel 1 órás késéssel éjjel negyed 1 körül indult Nur Sultan-ból, és mintegy bő 5 órás repülőút után 3/4 1 körül szálltunk le Budapesten a Liszt Ferenc repülőtéren. 
A gép gyenge havazás, élénk, kissé erős szélben, gyenge hófúvásból indult hazafelé Nur Sultanból, végül sűrű ködben, és gyenge fagyban, ónos szitálásban szálltunk le Budapesten. Ez a repülőút is eseménytelen volt. Csak minimális turbulencia volt néha.
Végül kora hajnal fél 3 előtt kicsivel értem haza, majd kevés alvás után fél 6 körül már keltem is munkába, teli élményekkel. Életem egyik legjobb döntése volt ez a 8 napos kazahsztáni kiruccanás. Annyi tömény téli élményt kaptam ebben a 8 napban, hogy kb. két téli szezonra előre is feltöltődtem. 

Mellesleg a város gyönyörű volt, sok érdekességet láttunk egész héten, végig gyalog jártuk a várost a héten, így igen sokat láttunk belőle, nagyjából 100  km volt a lábunkban. Jókat ettünk, és többször szembesültünk azzal, hogy ez nem mendemonda, tényleg nagyon szeretik a magyarokat Kazahsztánban. Jó volt egy kis keleti kultúrát, atmoszférát magunkba szívni, és nagy vágyam teljesült azzal, hogy télen átélhessek egy havas, hideg, viharos etapot Szibéria határán.