Ha már a mai "narancsos" napból sem lett semmi, újfent előhozakodok a múlttal. Már sok évvel ezelőtt leírtam ezt a beszámolót Nektek, most csak átmásolom az egyszerűség kedvéért, hátha érdekel még valakit a dolog. nevet
owww.met.hu/pages/vihar20050518.html
"34 éves vagyok, és a 2005. május 18-i viharról vannak a "legmegrázóbb" és legélénkebb emlékeim. Hajdúszováton egy szlovén squall line a település
emlékezetében élő legnagyobb méretű jégdarabokat szórta a fejünkre. Ha
jól emlékszek este 17 óra magasságában kezdődött a dolog. Földön túli
sötétség telepedett ránk. A felhőzet vastagsága szinte teljesen felfalta
a napsugarakat éjjelt varázsolva a nappalból. Feltámadt a szél, és
hamarosan elkezdtek potyogni az ALMÁNYI jegek. Semmi más, csak a jegek!
Ekkor épp arra készültünk, hogy az udvarról bekössük a teheneket az
istállóba, mert fejés következett volna. De a tehenek jó előre
megérezték, hogy mi közelít és "megvadultak". Sosem láttunk őket
ilyennek sem előtte, sem azóta. Szaladgáltak a pányván körbe-körbe, nem
lehetett őket lecsitítani, főleg a fiatalabbakat, aztán miután nagy
nehezen be tudtuk kötni őket megindultak az "almák"...az istálló ajtón
át belőttek egészen a tehenek fejéig, azok nem tudták mire vélni a
dolgot, gondolom nagyon fájdalmas lehetett egy-egy ilyen "ágyúgolyó"
becsapódása. Aztán becsuktuk az ajtót gyorsan. Az istálló előtt az eresz
alatt volt a macskák alumínium tejes edénye. Azt pont telibe lőtte az
egyik, és teljesen eldeformálta, miközben repült 3 métert. Közben
tombolt a szél, potyogtak (inkább süvítettek) a jegek, de eső még mindig
nem esett. Közben láttuk, hogy ahová leesett egy ilyen jégdarab ott
minden eltört, vagy behorpadt: palatető, sima cserép, lemeztető, műanyag
tető, onduline. A szomszédban lakott nagyanyám. Ő kiabált ki nekünk a
konyha ablakból, hogy mit csináljon, mert a nagyszoba ablakát (ami
nyugatra nézett) betörte a jég és mivel közben megérkezett az eső is
ömlik befelé a víz a szobába. De nem tudtunk mit csinálni, mert nem
mertünk kimenni az ólból, hisz ha egy olyan jégdarab eltalál mondjuk a
halántékunkon, szinte garantált a halál. Mire vége lett ennek az
egésznek elindultunk mi is és az utcabeliek is ki az utcára. Mindenkin a
döbbenet lett úrrá, és mindenki a fejét fogta, amikor látta a károkat.
Isteni szerencsénk volt, amiért relatíve kevés jégdarab hullott ránk. De
ez is épp elég volt. Hozzávetőlegesen másfél órával az események után
mementó gyanánt felszedtünk, és elraktunk fél tucat jégdarabot a
fagyasztóba, amik még akkor is alma méretűek voltak, és sokáig
mutogattuk őket mindenkinek, amikor szóba került az a pokoli délután. Az
egyik utcabelink pont hazafelé ment biciklivel, neki nem volt
szerencséje, az első jégdarabok egyike eltalálta a fejét, ő a kórházban
kötött ki össze kellett varrni a bőrt a fején. Ez a squall line okozta
akkor Hosszúpályiban a tornádót, valamint Debrecenbe menvén a 4-es főút
melletti hatalmas (szerintem 60-80 éves) nyárfák tövestől kitépését,
amik még egy év múlva is ott voltak az árokban kiborulva, biztos sokan
emlékeznek rá még. Összegezve: örökké emlékezni fogunk arra a szlovén
squall line-ra, és sajnálhatjuk, hogy akkoriban még nem volt minden
háztartásban internet és nem járkált mindenki csoda fényképezőgépekkel,
videokamerákkal mert így gyakorlatilag megörökítetlen maradt ez az egész
agyrém, ami akkor lezajlott. Felénk ha valami vihar közeledik mindig
eszünkbe jut 2005. Május 18. és bízunk benne, hogy nem annak valamilyen
"unokája" jön megint pusztítani... "